Fejezet

 1    El|       hogy ez alaphangot semmi költő nem mellőzheti, anélkül,
 2     2|       az érkező elé sietett.~A költő magas, izmos alak, barna,
 3     2|      van elfoglalva.~– Te mint költő tudhatod, hogy ennek nincs
 4     2|   értik e tárgyban a tréfát; a költő áldása nem fogott azon a
 5     2|  helytelennek tartod, hogy egy költő ajánló levelet küldjön előfizetési
 6     3|  Pusztafi, meg annak a ligája? Költő? Igen, de milyen költő!
 7     3|         Költő? Igen, de milyen költő! Lázító, országháborító,
 8     5|      is vesztébe ragadta.~De a költő nem hagya elveszni azt,
 9     5|      egymástól elválasztani.~A költő kiemelte őket erős karjaival
10     6|       története van kitárva.~A költő íróasztala előtt ül; szobája
11     6|     szólt Judit, megszorítva a költő kezét.~– Úgy nagyon értéktelen
12     6|     melyet arcából észrevéve a költő, sietett útját vágni e készületnek,
13     6|       Óh, miért nem? – szólt a költő iróniával. – A pálya ellen
14     6|       kiálta elragadtatással a költő”, s kezét nyújtá a leánynak. –
15    12|     bánja dolgát – felelt rá a költő. – Embernek küldetése van,
16    12|    elvérzett e nehéz sebben.~A költő még sokáig elmelengeté keblére
17    12|       jóváhagyást intene rá.~A költő azzal levonta ujjáról a
18    12|      Azokból lehetett hozni.~A költő elszánta magát, hogy visszatér
19    12|     mely azt elfojtsa többé; a költő nyugodtan mehetett tova.
20    18|     hamvait rejti: Pusztafi, a költő, nem került azon éj óta
21    29| végezheténk, légy művész, légy költő, légy tudós.~Béla fölkelt,
22    34|   olvasott a költeményekben.~A költő sötét kedélye mindenütt
23    34|        egészen alanyivá lett a költő alakítása; ahol a világ
24    34|     vissza nem tér.~A névtelen költő bizonyosan nem gondolt Szerafinra;
25    34|     székből.~Odahajolt hozzá a költő, és fülébe súgta:~– Tegnap
26    35|   Bruder – monda neki a kilépő költő –, hívd össze az asszonyod