Fejezet
1 2| rokonaik után nézelődtek. Ilyenkor pedig nehéz valakit megismerni.~–
2 2| vőlegényeül tűztek ki. Az utcákon ilyenkor nagy néptömeg tolong; könnyű
3 3| zavarba jött. Mit csinál ilyenkor a „jó társasághoz szokott
4 3| társasághoz szokott ifjú” ilyenkor hallgatózni szokott.~És
5 3| legjobb életkorában van, minek ilyenkor még végrendeletre gondolni.~–
6 6| ellenkeznek. Mit csinál ilyenkor? Tűr és hallgat és elnézi,
7 8| csinálnak belőle. Az ember ilyenkor mindenét odaadja.~– Már
8 8| jajveszékelnek. Senkinek sincs ilyenkor gondja a másikra. Lávaynét
9 9| cotillonfigura!” – szokta ilyenkor dorgálni tréfásan, s ha
10 11| Gyönyörűen lőnek – mondogatá ilyenkor az ablaka alatt megálló
11 11| a szétrúgott ércdarabok ilyenkor minden irányba repülnek;
12 11| amik kiújulnak, kivált „ilyenkor” – tavasszal.~– Nem ismer
13 14| hogy vajon mit csinálhatnak ilyenkor a betegei, akiket két nap
14 14| ember mindjárt elálmosodik. Ilyenkor rendesen megkínálta a leányzót
15 18| sáncfoglyokat is itt tartják, s ilyenkor a lőrések külső nyílását,
16 22| háborgatja a „nézők” figyelmét ilyenkor.~És újra zendül a taps.
17 25| régi barátaimat nem szoktam ilyenkor elkerülni. Nagyon örülök,
18 26| Esztergom alatt, s amint ilyenkor egyik gőzösről a másikra
19 27| Esztergom alatt, s amint ilyenkor egyik gőzösről a másikra
20 30| Boldogabb időkben publicista; – ilyenkor ügyvéd.~– Te? De ki ne nevess
21 30| Jobb magára hagyni, mert ilyenkor megölni való szép!~Béla
22 30| meggyulladt.~A felriadt nő, mint ilyenkor szokta minden, elkezde a
23 31| vehette volna rossz néven ilyenkor azoknak a gyászban járó
24 31| kellene hinnünk, hogy Béla úr ilyenkor délutáni sziesztát tart,
25 34| kendőzés nélkül is; hanem ilyenkor társalgott azzal a kegyetlen
26 35| Azt mondják az emberre ilyenkor, hogy „vesztit érzi”.~–
|