Fejezet
1 El| torma pedig keserűbb, mint a csendes lapályi kertben.~Nálunk
2 2| szegény boldogultam igen csendes ember, hanem én, mikor láttam,
3 3| Bárzsing szükségesnek találta e csendes bukás után szilárdabb tért
4 4| és most még, midőn a nép csendes hangulatban van, s a kék
5 5| leviszi őt ismét magával, le a csendes, a nyugodalmas halálba.~
6 5| alá a hullám, a szigetpart csendes volt. Arra kormányzá Pusztafi
7 8| fegyvert! Indulj! Állj!”~A csendes, nyugalmas város képe egészen
8 8| volna kitudni.~Különben igen csendes és rendtartó emberek voltak,
9 9| idejöttem, be nem végezém. Én csendes, békés asszonyember vagyok;
10 11| nincs, se csata, sima és csendes minden. Győztes vihar odább
11 12| másik csoport előjött a csendes berkek mélyéből, s a meztelen
12 12| reggelig égett ott magában, csendes, szellőtlen éjben, egyenesen
13 14| mögé tolta azt, s aztán csendes szemrehányással monda Juditnak:~–
14 16| maga a tornácra besuhanva a csendes házikóban hamar megtalálta
15 17| mintha az őrült szerelem csendes halottját kísértetté változtatta
16 18| Róbert felől, kinek később csendes szemrehányásokat is tett
17 23| elgurulni fejem fölött, és egy csendes zuhanást, melynek utóhangjai
18 25| útig, s ismét visszatért csendes hallgató fái alá, elővette
19 26| tizennégy hónapja, hogy Béla e csendes társaságban tölti napjait.~
20 27| tizennégy hónapja, hogy Béla e csendes társaságban tölti napjait.~
21 29| anyja vagyok. Ő is ilyen csendes kisfiú volt gyermeknek,
22 31| história múzsája kezdett a csendes magányéletbe való visszavonulásról
23 32| férfiakból öregek, az öregekből „csendes emberek” lettek, hanem egészen
24 32| Azért még most csak legyünk csendes vérrel.~Szerafin remegve
25 34| most vigadj, most légy csendes, most aludjál; de az nem
26 34| folyvást innom kell, hogy jó, csendes, alkalmatos ember legyek.
|