Fejezet

 1     2| leereszkedéssel nyújtott kezet azoknak sorba, akiknek bemutatták.~
 2     8|   csapatrendekkel találkozott; azoknak már igazi puskáik voltak,
 3     8|      nemei a vér odaadásnak, s azoknak nem minden nemét szereti
 4     8|     almási hegyek felé. Egyike azoknak, amiket „gyors parasztok”
 5     9|     lakosok hol laktak? Bizony azoknak nagyon erős okuk volt a
 6    10|       rendületeihez, benne élt azoknak szokatlan gőzkörében, mint
 7    11|       új korszak divatjait is, azoknak fényével és nyomorával,
 8    14|      abban nyugodott meg, hogy azoknak mind sokkal kevesebb panaszuk
 9    14|        nem nyitotta ki; könnyű azoknak, akik csak betegek. Azonban
10    14|       De akik ott benn vannak, azoknak sorsa meg van váltva, azoknak
11    14|  azoknak sorsa meg van váltva, azoknak élete biztos lesz, azokat
12    15|         kiálta fel Judit.~– Jó azoknak, akik odabenn vannak, mert
13    17|       halottak? Így mosolyog-e azoknak az arcuk? Nem igaz, nem
14    20|    neki bejutni. Azután eljárt azoknak az apró kívánalmaikban egyik
15    21|   Dolnay bárónő is egyike volt azoknak, kiket az emlékezet hálásan
16    21|         mívelt ember volt; nem azoknak a torzonborz hetmanoknak
17    23|      csaknem kétségtelen, hogy azoknak valamelyike ruinálja magát
18    26|    dalidók, itt a lóversenyek: azoknak én csak a programjaikat
19    27|    dalidók, itt a lóversenyek: azoknak én csak a programjaikat
20    28|       Amiket ön itt elmondott, azoknak kilenctized része nem volt
21    29|      ez az ember sárba tiporta azoknak a neveit, kik tettek mindent,
22    29|   leveleket hordott, hanem még azoknak a kézírását is, akik ezeknek
23    31|     volna rossz néven ilyenkor azoknak a gyászban járó tisztes
24    33|       jelenlevők, s miért volt azoknak az elnöke Blum úr, a hajdani
25    33|       szerelmük új korszakára, azoknak most már minden gondolatjuk
26    34|     volt az én nagylelkűségem. Azoknak, kik az államfoglyok számára