Fejezet

 1     1|     játszottam önnel, míg kicsi voltam, s akkor mindig azzal fenyegetett,
 2     1|        látszik. Én magam is ott voltam, láthatott a hölgykarzaton,
 3     2|   hiszen hát igaza volt. Én nem voltam ott, de tudom bizonyosan,
 4     8|       Ejnye kutya láncos! Én se voltam aztán rest, eltaszítottam
 5     9|      védelmezni, utoljára is én voltam kénytelen Bárzsingot helyre
 6     9|        járt az istenért?~– Benn voltam a várban.~Alig akarták elhinni.~–
 7    11|     járását, évekig mindennapos voltam a házadnál, itt sakkoztunk
 8    11|      nem is adnék. Maradok, aki voltam, s új bőrbe nem búvok, akárhogy
 9    14|     sebhely látható.~– Igen. Én voltam az orvos azon párbajnál,
10    14|    atyám házánál, mikor kicsiny voltam, hányszor hintázott az udvaron.~–
11    23|    szólt még, a mienk. Annak én voltam a tüzérje. Szolgálnom kellett,
12    23| tekintett, attól még jobban meg voltam igézve.~Akartam, de nem
13    23| láthatta, mit cselekszem. Dühös voltam rá. Akartam, hogy ne lássam
14    23|   emelvényre, mely alatt rejtve voltam, s azután egyet sem láttam
15    26|       elhagyja. Megvallom, arra voltam készen, hogy ez nagy rábeszélésbe
16    27|       elhagyja. Megvallom, arra voltam készen, hogy ez nagy rábeszélésbe
17    29|       volt semmi bajom. Kertész voltam egy úri háznál, jó dolgom
18    30|  semmiskedésből mondtam ezt. El voltam szánva kegyedet fölkeresni
19    30|         egymást – szólt Béla. – Voltam én már nagyobb urakkal is
20    31|          Életemben mindig heves voltam, de azt elmondhatom magamról,
21    32|        nekem asszonyom, mert én voltam az, aki kegyedet legközelebbi
22    33|    felelt rá anyja.~– Nagyon el voltam merülve a munkában.~– Ugye,
23    33|         gyermekkori játszótársa voltam. Tréfa volt, de én imádtam
24    34|      férfiút, mikor látogatáson voltam náluk. Akkor nagy jót tettem
25    Ut|      lelkemben; és én elég naiv voltam azt hinni, hogy ezt mind