Fejezet

 1     2|       szakáll és bajusz tarkított; szemei vízkékek és kiülők, ajkai
 2     4|        olyanhoz akar szokni.~Lávay szemei meg nem tudtak válni Judit
 3     4|     korában; magas homloka, szelíd szemei, hosszúdad arca, szép magyaros
 4     5|            habok feje körül, midőn szemei megpillanták az isten szép
 5     6|          végtelen tömegben lehunyt szemei előtt, s a hevült zaj kísérte
 6     9|      megnyomta.~Az öreg asszonyság szemei megteltek könnyel. Látta,
 7    11|         könnyezni kezdtek Szerafin szemei.~– Láthatja, Kolbay bácsi,
 8    11|            Szerafin tréfásan tartá szemei elé kezét ernyő gyanánt,
 9    12|         szívét, az nem vert többé. Szemei nyitva voltak még, de megtörve,
10    15|          hogy Béla hány éves, hisz szemei előtt látta őt felnőni.~
11    17|           arcán, nem tudnak felőle szemei.~És mindent tud, ami elmúlt,
12    17|           lát semmit. Hiszen saját szemei is kápráztak már. Ez észvesztő
13    22|            egész játék alatt Judit szemei előtt lebegett, olyan közel
14    22|           a kapun át eltűntek Béla szemei elől.~Béla még künn maradt,
15    22|        házmestert.~A gyanús háziőr szemei előtt kellett a legelső
16    29|        mégis oly hasonlatos.~Judit szemei megteltek könnyel.~– Azzal
17    30|         melynek piros ajkai, égető szemei úgy követelték még az életet.~
18    30|       szükséges, ami rossz. Csak a szemei körül van egy-egy humorisztikus
19    30|      kapott, vagy tán a kocsmában. Szemei milyen nyugodt méltósággal
20    31| túlmagasztalt kifejezést vett föl; szemei mereven néztek a tárgytalan
21    31|         asztalka járt, írt, Blumné szemei meredtek a plafonra, az
22    31|     indulatban lángolt; az ifjú nő szemei könnyeztek, és a kisgyermek
23    33|          bámulva nézett a delnőre. Szemei látszottak kérdezni mi ez?~–
24    33|            emelkedék föl helyéből, szemei rémülettel, esdekléssel
25    34|           szék rengett alatta, s a szemei kiveresedtek bele; amiket