Fejezet
1 1| mostoha gyermekeiről, a rettenetes népfenségről – a vér visszafutott
2 2| teérted cselekvém azt a rettenetes önmegtagadást, hogy én könyörögtem
3 5| hunyni a víz alatt.~És az rettenetes volt!~Látni maga mellett,
4 6| tekintetű tojásdad arc, a rettenetes Saint-Just, s az a szellemdús
5 8| paszománttal; zöld csákóján rettenetes sastoll. Az ember alig ismerne
6 11| lábai elé boruló hajadonok rettenetes csoportozatából támadt.
7 15| úgy kell, ha lehet? – de a rettenetes „muszáj” előtt elenyészik
8 15| sokat szenvedett nőnek azon rettenetes percek, miket egyszer már
9 15| a testet; és azután az a rettenetes kéz ott a vizek alatt, mely
10 15| tensasszony?”~András gazda rettenetes dühbe jött.~– Én mondtam
11 17| mindezt jól hallá.~És az rettenetes volt gondolatnak!~A kárhozatot
12 17| anyám, anyám!… A te átkod rettenetes!… A te hideg kezed messzire
13 17| veríték csorgott alá. Óh, ez rettenetes harc volt. Ez Jákob éjszakai
14 17| Esküdjél meg!~– Esküszöm. E rettenetes éj emléke biztosít, hogy
15 19| utolsó palacknak a hatása rettenetes volt!~Tizenegy szoba repült
16 20| adok zsúpot.~– De hisz maga rettenetes asszony.~– Azt régen tudják
17 21| angyal. Óh, érzi-e ön azt a rettenetes kínt, hogy ezt nekem kell
18 23| elfojthatlan dobogását, és láttam a rettenetes sötétséget, melynek arca
19 23| hitte a lázbeteg álmát. A rettenetes vetélytárs volt jelen, kire
20 25| akinek tetszik.~– De hisz az rettenetes, ha ez igaz – rebegé elsápadtan
21 25| készülök, de ítéletet tartani, rettenetes ítéletet!~– Jó asszonyom.
22 26| szándékkal jöttem el, hogy rettenetes dolgokat fogok itt művelni;
23 27| szándékkal jöttem el, hogy rettenetes dolgokat fogok itt művelni;
24 30| békén megpihenhet. Ez a rettenetes próza az életben, kedves
25 34| naponként egy státusrabnak, s az rettenetes pénz. Egy szőnyegész Josefstadtban,
|