Fejezet

 1     3|             Judit kisasszony felelt néha egy-egy szót, de azt oly
 2     8|            arcának vonaglása volna.~Néha önkénytelenül összeborzad,
 3    10|             a föld túlsó oldalán, s néha megtörténhetett, hogy ha
 4    10|           asztala mellett, amelyhez néha egy-egy olyan arc is telepedett
 5    12|          vízben, s hallani lehetett néha egy-egy vadállati kacajt,
 6    13|      egy-egy ismerős arc is feltűnt néha, kiket Béla és Judit a fővárosban
 7    14|         másik előtt megszégyenítse; néha meg aztán eszébe jutott,
 8    15|       magunkban, mint ahogy szokott néha a lázbeteg hosszú álmatlan
 9    15|       substantivum, hol adiectivum, néha éppen adverbium vagy interjekció:
10    15|            nevetett magában, s csak néha mondott annyit, hogy „ha
11    18|        gyakran elkocsikázott hozzá, néha férjével, néha mamájával,
12    18| elkocsikázott hozzá, néha férjével, néha mamájával, többször egyedül
13    18|             és lisztneműek számára, néha aztán a sáncfoglyokat is
14    18|             közöttünk.~– Óh, tudom! Néha még együtt is szoktatok
15    18|             az nekik?~– Hát akadhat néha olyan érzékeny lélek, aki
16    19|              hogy legkisebb ütésre, néha csak a papírról leseprő
17    21|       időztek a herceg kastélyában.~Néha megtörtént, hogy a herceg
18    25|         Lávaynénak a kis Perflexné.~Néha bizony egyik esős esztendőtől
19    29|         gyermeke alkotott, s melyet néha Melchior szaporított jelenlétével.~
20    30|     asszonyok is tudnak zongorázni, néha még szépen is. Meg is csudáljuk –
21    31|           ilyen szeszélyesek lenni. Néha van olyan napja, hogy egy
22    32|            derülni. A herceg, ki őt néha meglátogatta, arra unszolá,
23    34|          jobban körvonalazta magát.~Néha egészen alanyivá lett a
24    34|            utcára, s ha találkozott néha, ami ez időben nem volt
25    35|          üres szék közellétét érzé.~Néha, midőn a herceggel beszélt,