Fejezet
1 1| egész meggyőződéssel azt mondá önrül neje előtt: „Ott fogja
2 2| öreg.~– De hát anyám is… – mondá fájó szemrehányással Béla.~–
3 5| haboknak ura maradhasson. Mondá neki: „Hagyj el, menekülj
4 6| hozzá látogatóba feljött, mondá magában első körültekintésre: „
5 7| kijátszásának. Kegyed azt mondá: »Nem választom sem az egyiket,
6 8| őrmester. Szolgálatjára – mondá az, süvegéhez emelve kezét
7 11| szőrnyakravalóba, s száraz rövidséggel mondá:~– Nincsen szerencsém.~–
8 14| szemrehányást tenne neki, s magában mondá: ne volnék csak sánta, én
9 14| ismert a tensasszony? – mondá örvendve a megszólító.~–
10 15| itten minden bokrot.~Amint mondá, késő este lett, midőn a
11 15| nélkül odalépve Judithoz, azt mondá, hogy emelje fel a karjait.
12 21| ismer.~– Ah, az lehetetlen – mondá Fertőy –, talán csak mond,
13 23| tartatván.~Bárzsing meg is mondá Fertőynek, hol lehetne az
14 23| Erre ő mosolyogva azt mondá: ,Nem lehet, mert ez tartja
15 25| Herr Gruber?~– Jawohl – mondá Herr Gruber, nem tudván
16 25| úgy történt, ahogy kegyed mondá. Az isten megvert azért
17 29| megszorítá a kezét, s kacagva mondá:~– Hisz ez nagyon jó, ez
18 29| helyünkből. Hiszen az (itt súgva mondá a szót), hiszen az „1851”-
19 29| az „1851”-ik.~– Derék – mondá rá Béla, és mosolygott.~–
20 30| Ezt elég érthető gúnnyal mondá Szerafin, tudva, hogy Fertőy
21 32| nap óta, melyen Béla azt mondá neki, hogy váljék el férjétől,
22 32| megrezzent, midőn ön először azt mondá neki, hogy válni akar, miután „
23 33| valakit.~– Úgy kell neked – mondá magában hazáig. – Ha prókátor
24 35| őrült volt.~Mindenki azt mondá, hogy sohasem látta szeretetreméltóbbnak,
25 Ut| die schöne Verteidigung! – mondá nevetve az auditor major.~
|