Fejezet

 1     1| panaszos hangon a szemrehányás, mire Lávay úr egy hang mentséget
 2     6|      célt értem, mármost lássa, mire mehet egy nővel, ki életét
 3     6|    gondolok. Tanulja be kegyed. Mire készen lesz vele, azon világ
 4     7|          Juditomnak.”~Nem tudta mire vélni ezt. Reszkető kézzel
 5     9|     pisztoly agyát mutatta elő.~Mire a két férfi bámulatából
 6     9|    elhagyja.~Késő idő volt már, mire Lávayné a közös gunyhóhoz
 7    10|                                 Mire jó egy sánta ember?~A rendkívüli
 8    10|     odább járt, segített magán, mire visszajött, akkor megint
 9    10|     Tört testben egyenes lélek.~Mire jó az életben egy sánta
10    12|         leette a bőrt ajkairól, mire a fűzfához ért, de a tűz
11    13|        árokpartig meg sem állt; mire felszedte magát, Kapor uram
12    13|        távol múltban vágtatott; mire aztán Bárzsing sántikálva
13    13|   valamit kiáltott csapatjának, mire ez kancsukájához kapva,
14    14|          és úgy térni vissza.~– Mire gondol kegyed?~– Kérem!
15    15|          Jóformán éjszaka lesz, mire a Mátyás földére megérkezünk. (
16    15|        esze volt; kezdte látni, mire való mind ez alakoskodás.~
17    17|      többnyire magánkívül volt; mire a kór megfordult, midőn
18    21|    láthatták, kik vannak jelen.~Mire az urak az ajtóhoz értek,
19    23|        csak ketten vagyunk már, mire az ellenállás. Adjuk meg
20    28|       mond, mielőtt tudná, hogy mire kell felelni. Ezért volt
21    29|         meg az öreg asszonyság, mire példálózott annyiszor a
22    29|        elhagyott, a kertészség, mire jó apám tanított mulatságból,
23    33|         Hagyja itt ez iratokat, mire visszajön, akkorra készen
24    34|        nyájasan köszöntem neki, mire ő hirtelen visszakapta a
25    Ut| támasztani a hamuból, a ködből.~Mire aztán elkészültem a regénnyel,