Fejezet

 1     2|     nyáron olyan ruhát váltott, melyen szürke pontok is voltak
 2     3|   eltakarva egy régi ritka kép, melyen Nádasdy lefejezése látszik.
 3     3|    pattogóvá idomult beszédmód, melyen a legközönyösebb tárgy is
 4     6|         teremtek magam előtt, s melyen függetlenül nézhetek a sors
 5     7|        szomorú nap évfordulója, melyen kegyed szerencsétlen szülői
 6     7|    engedni azt az „arany hidat, melyen a legyőzött ellenfél menekülni
 7     7|      leült annak íróasztalához, melyen a gyertya még mindig égett.
 8     8|      van egy gömbölyű emelvény, melyen hajdani boldog időkben a
 9    12|         mondd meg neki a napot, melyen kimúltam, s tudasd vele
10    13|         szekérke állt az utcán, melyen Judit idáig utazott; négyoszlopú
11    14|         nagy árok elé jutottak, melyen túl egy nagy töltés volt:
12    15|      hogy az ajtóhoz juthatott, melyen belől a bizottmány ülésezett.~
13    16|       rózsabokrokkal; itt a kő, melyen együtt ültünk! Idáig kísért
14    19|         fölött volt egy nyílás, melyen át egy homályos folyosóról
15    20|         a közelben a kis telep, melyen Magyarország leghíresebb
16    22|      egy terített asztal előtt, melyen szerény estebédje volt feltálalva.~
17    23|   felvegye. Hanem az út és mód, melyen ezt el lehete érni, mégis
18    23|         trón magas lépcsőjével, melyen az óriás termetű cár ül
19    23|       vissza a fényes teremből, melyen át odajutottam.~Ugyanazon
20    28|       azon ajtón kilépni látta, melyen át családja vélt meggyalázójára
21    30| tiltakozott ellene az udvarból, melyen Fertőy hangára nehezen lehetett
22    31|     azon vékony zsinórra fűzte, melyen a nyakában függő medaillont
23    32|         kedélyét.~Azon nap óta, melyen Béla azt mondá neki, hogy
24    33|  szavaknál leszédült a székről, melyen ült; ájultan vitték félre.~
25    33|      egy levél, hozzám címezve, melyen Szerafin kézvonását ismerém