Fejezet

 1     2|     honleány!~Egy fiatal ember, kit én mindenekfelett szeretek,
 2     2|        azon férfival fog járni, kit szülői új vőlegényeül tűztek
 3     2|       az a hölgy szerencsésnek, kit Béla hajlamával megtisztel.
 4     2|          De mikor énnekem nincs kit kényeztetni más. Aztán mikor
 5    10|        rendes ülnökséggel bírt, kit a többiek doktornak neveztek,
 6    12|         Zeleji Róbert.~Az ifjú, kit úgy szeretett a hölgy, kit
 7    12|      kit úgy szeretett a hölgy, kit úgy becsült a jó barát,
 8    12|       kiről dalt énekelt a nép, kit szárnyán hordozott a hír.~
 9    14|       hajdani jó ura leányával, kit rövid két év alatt annyi
10    15|     repedéseibe. – Hadd tudjam, kit áldjak, ha egyszer isten
11    16|      pirospozsgás parasztleány, kit Kapor András elhozott magával
12    20|      nem értem azt az embert!~– Kit akar utolérni őrnagy uram? –
13    20|   megkaphattam azt az embert.~– Kit kapott meg?~– Hát képzelje
14    20|       Béláról van szó.~– De hát kit látott már, őrnagy uram?~–
15    20|         már, őrnagy uram?~– Hát kit mást, mint azt a gézengúz
16    22|     akarva női szerelmében azt, kit királynői haragjában vérpadra
17    22|       női alak lépett ki rajta, kit Béla a félhomályban is megismert.
18    22|       ellensége volt Fertőyben, kit Béla halálosan megsértett.
19    30|      választani jogigazgatónak; kit ajánlanék neki? Én, tudva
20    32|      rólam! – sürgeté Szerafin, kit e hosszú preambulum idegesített.~–
21    33|         még egyszer megragadni, kit éppen akkor ily gúnyosan
22    34| refrénje: „Minek jön az vissza, kit már eltemettek?” Álnév volt
23    34| letettek. ~Minek jön az vissza, kit már eltemettek?”~Kinek szólhatna
24    34|   retteg. ~Minek jön az vissza, kit már eltemettek?…”~Ki retteg
25    35|       csak egy kiszabadult rab, kit neje elfelejtett.~Azzal