Fejezet
1 2| közelebb lépve hozzá, komolyan kérdezé:~– S felelsz nekem azért,
2 3| akarja kérni.~– Igenis? – kérdezé ez ostoba ártatlansággal;
3 9| Mikor az első hírgalambot kérdezé az öreg asszonyság, hogy
4 9| tettetéshez.~– Nos hát? – kérdezé megragadva a szolgabíró
5 9| egyszerre lángoló orcával kérdezé azt, hogy fia tán csak nem
6 9| keresztülkötve a mellén. Ez bámulva kérdezé az agg nőtől: mit akar,
7 13| megcsókolta, és azután azt kérdezé tőle:~– Hogy jöttél te ide?~–
8 13| nejéhez, s rekedtes hangon kérdezé:~– Merre hajtsunk tensasszonyom?~
9 14| aztán a rémülés suttogásával kérdezé: – Kegyed az?~A nő némán
10 15| Hát te húgám, nem iszol? – kérdezé Katicát a szesztől fojtott
11 15| tekintetével. Azután szárazan kérdezé:~– Mi a neve?~Judit az eget
12 15| száraz, csikorgó hangon kérdezé:~– Hány éves?~Judit e percben
13 15| kezét nyújtva.~– Miért? – kérdezé Judit bámulva.~A vén sas
14 16| Menjünk-e még odább? – kérdezé András hátrafordulva.~–
15 17| belépő csendőr gyanúsan kérdezé:~– Ki volt itt? Mi történt?~–
16 21| itt más, mint a kertész? – kérdezé fürkésző tekintettel Fertőy.~–
17 21| Hát ezt hogy híják itt? – kérdezé hirtelen Bélától, egy virágzó
18 25| érkezett volna.~– Igazán? – kérdezé az öregúr, nagyon felindulva
19 26| fennhangon, amint bírt, kérdezé, megtörve a varázst, mely
20 27| fennhangon, amint bírt, kérdezé, megtörve a varázst, mely
21 28| okát annyiszor hasztalan kérdezé tőle. E sebhely egy pillanat
22 29| Nos, mit tegyünk tehát? – kérdezé diadalmas mosollyal Bárzsing.~–
23 29| el önök, ami ügyük van? – kérdezé Judit, visszaültetve Melchiort
24 30| nézett Lávayra.~– Miért? – kérdezé.~– Azt most meg nem mondhatom,
25 30| könyörögve, oly benső remegéssel kérdezé tőle:~– Béla! Komolyan beszél
|