Fejezet
1 1| én nem is tudom, hogyan jutott öccsém uram a Béla névhez –
2 2| feltűzi. Hát önnek mi szerep jutott?~– A nézőé. Szó volt róla,
3 3| e tréfás meglepetés után jutott el a szárnyajtóhoz, melynek
4 7| Veled menni (és eszébe jutott: együtt menni veled az utcán;
5 8| Rozália térre, ahova nem jutott el a tűz, Szerafin kisasszonyt
6 9| él-e? Ki tudja, mi sorsba jutott? Tele a világ veszedelemmel.
7 10| más meg annyi pénzhez jutott, alig tudta, hogy adjon
8 12| Pusztafi pedig nem jutott el Szerafinhez. Eltűnt,
9 14| megszégyenítse; néha meg aztán eszébe jutott, hogy tekintélyét gyakorolja,
10 15| András segítségével a partra jutott.~A csónak felfordítva hányódott
11 15| viszontagságokon keresztül jutott hazáig, Judit dolgát aközben
12 15| történt vele tovább? Hogyan jutott ki abból a szobából, hogy
13 16| kétség tépő karjai közé jutott: akkor egyszerre összeroskadt,
14 18| legrövidebb úton börtönbe jutott? Kinek lett volna rá gondja?~
15 18| előtt, akkor nem tudom, hogy jutott a Vlagyimir-rendhez?~– A
16 19| gyanús fogollyal együtt.~Így jutott a k…i kazamatákba.~Ő volt
17 20| Csupán az öreg Lávayné jutott sokszor eszébe. „Megmondta
18 23| mint akkor.~És nekem nem jutott eszembe, hogy kirohanjak
19 23| kire féltékenynek lenni nem jutott eszébe.~Valóban reszketett
20 29| teátrumíró.~Bélának eszébe jutott, hogy egy időben mennyi
21 29| végrendelet eredetijének birtokába jutott; s ugyanazon ajánlatot téteti
22 30| keres ön itt? Tán eszébe jutott, hogy egy alvó szemet, amit
23 31| Judit elfogultan, s nem jutott eszébe a kérdés, hogy „Hát
24 31| tán a szellemekére? Nem jutott hozzá. Az öregasszony folytatta
25 33| Bélának önkéntelen eszébe jutott, hogy valaha évek előtt
|