Fejezet

 1     1|          engedi neki, hogy vegye föl, ahogy elejtette.~Szerafint
 2     5|    ajkaival annak ajkait keresve föl, egy végső halálos csókkal,
 3    11|         csapott át; amióta a vár föl van mentve, valami kegyetlenség
 4    11| szeretitek egymást, s majd mikor föl fogtok ébredni, mindenitek
 5    15| betöltött. E célból szemüvege is föl volt téve.~Egy másik főtiszt
 6    15|        tegyen?~Kétségeiben alá s föl járkált a szobában, s aki
 7    17|          Egy tompa zuhanás verte föl az éji csendet, mintha a
 8    17|         Valami fiatalember verte föl álmából még kora hajnal
 9    18|       atlasz-szalagokkal díszíté föl, holott tudnia kellett volna,
10    21|         megfelelő ifjút fedeztem föl; neve Komáromi Albert: egyik
11    22|          venni, hogy nemrég kelt föl súlyos betegségből, kímélnie
12    22|          féltékenységet ébreszte föl; Béla nem fog már sehol
13    22|   találna, mintha Pesten keresne föl. Te legjobban tudhatod,
14    23|           az álomlátó nem jegyzé föl nappali élményeit. Semmi
15    26|         Béla. A vad szerencsésen föl volt verve!~– Anyám – szólt
16    27|         Béla. A vad szerencsésen föl volt verve!~– Anyám – szólt
17    29|         azt el kell ismernem, ha föl nem tettem volna önről,
18    29|           hogy senkiről se tegye föl, miszerint az önnek az együgyűségére
19    31|        most újabban és erősebben föl ne támadt volna benne a
20    31|    túlmagasztalt kifejezést vett föl; szemei mereven néztek a
21    33|     Szerafin reszketve emelkedék föl helyéből, szemei rémülettel,
22    33|     menni. Engedje, hadd emeljem föl.~Béla még egyszer kezét
23    34|         Hogy ezt a magam eszével föl nem tudtam érni. Hogy az
24    34|         és a gyermek. És aki azt föl nem tudja fogni, hogy ez
25    Ut|         azt hinni, hogy ezt mind föl lehet már támasztani a hamuból,