Fejezet

 1     1|        férfi címét – ha lehetne.~– Engemet is e rablók közé ért? –
 2     1|        másik pedig azért nem, mert engemet szeret nagyon.~– Hát az
 3     2|         Hát azt mondtam neki: Maga engemet három napig gyilkolt drámáival,
 4     8|            lévén.~– Nem vihetne el engemet a szekerével Kapor uram?~–
 5     9|          valahol, csak azért, hogy engemet keserítsen vele.~Öcsémuram
 6    11|           volt. Ön utoljára látott engemet magánál.~– Adná az ég; de
 7    11|           Jerünk innen, Róbert. Ha engemet szeret, egy üdvözlő szót
 8    12|     hirtelen.~– Nem lehet… Ne vígy engemet innen tovább… Hagyj itt
 9    17|          föld alá akarná tenni, az engemet is oda tegyen vele.~Óh,
10    21|           az, a bátor küzd. Valaha engemet fog elérni ez a sors, mert
11    25|        ennek a másiknak arra, hogy engemet fölkeressen. Hogy jutottam
12    28|               ön úgy látszik, hogy engemet mindenáron maga elé akart
13    28| fanyarsággal közbeszólni.~– Nem ön engemet, hanem én önt. S a sérelem
14    28|        rokon; ön sértett volna meg engemet?~Béla elámult. Ily feledékenységre
15    28|        jött ön ide. Önnek oka volt engemet napfényre idézni. Mondja
16    29|           az a bizonyos másik küld engemet önhöz, tudja: az a bizonyos,
17    29|    meghatotta.~– Úgy látszik, hogy engemet denunciálnak előtted.~–
18    30|            barátságnál fogva, mely engemet az ő házához köt, nagyon
19    30|            igen jól meg fog kegyed engemet érteni, és akkor tisztán
20    32|            Félt valakit? Tán éppen engemet? A vén csontot?~– Várjon
21    33|          ez az ember nem bánná, ha engemet szeretne.”~      ~A boldog
22    33|            Ön félreértett, s midőn engemet vélt eltaszítani, maga esett
23    34|            szépasszony. „Szeretnek engemet az istenek; hogy az ördögbe
24    35|         valamikor.~Hogy ismerhetne engemet valaki, akire én nem emlékezem?~
25    Ut|           része – rám nézve.~Amint engemet elítéltek fogságra, az én