Fejezet
1 1| rongyosok, – s miután azt emberi ésszel megakadályozni nem
2 2| amik a természet játékából emberi alakot nyertek. – Én, ki
3 4| Pusztafit és Lávayt. A távol emberi zaj, mint egy méhköpű zúgása,
4 4| üdvkiáltása túlzengi az emberi riadalt, mely ezernyi ezer
5 6| Rákóczi-indulót sem lehete hallani az emberi hangrobajtól, akkor Pusztafi
6 9| egy pincért elfoghatott az emberi tömkelegben, aki tizennégy
7 10| készítendő meglepetések felől.~Az emberi furfang sokat kitalált e
8 11| szárnyaikkal, tán a vihar robajába emberi harc is elegyíti szavát;
9 12| szikra a gyászkíséret. Az emberi átokkal fertőzetes föld
10 12| is oltottak így szépen.~Emberi léptek közeledtére szétriadtak
11 12| emészt, nem lett volna már emberi erő, mely azt elfojtsa többé;
12 14| könyvszekrény mellett egy emberi alakú tárgyat, mely lepellel
13 14| jó messze voltak minden emberi lakástól, csendesen visszafordítá
14 15| előtt elenyészik minden emberi kifogás: ez előtt nincs
15 15| megmenekülhetnek.~Tehát az egész emberi tudomány az volt, hogy a
16 16| vezetve, anélkül, hogy egy emberi lak látszanék valahol. Néhol
17 16| utoljára mégis csak kell valami emberi lakáshoz érni ezen a kétségbeejtő
18 16| váltakoztak. Semmi nyoma emberi közellétnek.~Egyszer ismét
19 17| olyan titok, melynek mélyét emberi gondolat még meg nem járta.~
20 17| öngyilkossá teszen még van valami emberi, de a tébolyodás, melynek
21 21| volt szabad elárulni az emberi általános büszkeséget, hanem
22 30| egész asszony-boldogság csak emberi tréfa és sorsszeszély.~Szerafin
23 31| egészen önkéntes volna, minden emberi indítóerőtől ment.~Mikor
24 33| hogy Fertőyvel is ilyen emberi dolog történhetik.~Fertőy
25 34| legnagyobb potenciája-e az emberi szemtelenségnek az, hogy „
|