Fejezet

501    29|           mindnyájok fejére. Gondolja meg ezt, és határozzon.”~Judit
502    29|             mintha kérné, hogy fejtse meg ezt a talányt.~Amint Béla
503    29|               Addig is kérlek, tartsd meg ereklyéid között, és ne
504    29|          vissza fognak térni rá, hogy meg fognak előtte jelenni, és
505    30|         ülőket is.~– Te Elemér, mondd meg nekem, ki az a fiatalember
506    30|             Rendes ember, és nem csal meg. Egyébiránt én kitalálom,
507    30|              ha valami jó hírt tudnak meg előbb, mint akit az közvetlen
508    30|        tanulmányaid, téged neveztelek meg neki, s ő mindjárt kezet
509    30|           állás szerencsédet alapítja meg. Mai világban már nem élhet
510    30|             helyzetben, amit én neked meg nem mondhatok.~– De amit
511    30|             nem is igen szépen váltál meg, mert búcsú fejében a hercegnek
512    30|            több esze van, mint neked, meg nekem, meg az egész famíliádnak,
513    30|                mint neked, meg nekem, meg az egész famíliádnak, in
514    30|              nem tudom.~– No hát tudd meg minél elébb, és aztán közöld
515    30|          jogigazgatásával kínáltatott meg; mit szólsz hozzá.~Judit
516    30|               valamire!~Fertőy nagyon meg volt elégedve magával, mikor
517    30|            egyedül.~Béla is éppen úgy meg volt lepve, mint Szerafin,
518    30|          közeledőre, csak azután tért meg arcára az ismerős mosoly,
519    30|    veszekednék velem.~– No hisz akkor meg éppen nem hihetné azt, amit
520    30|               amit mondok; – gondolja meg: ügyvéd vagyok; annyiszor
521    30|         töprengtem, azt egy szavamból meg fogja ítélhetni. Én a múlt
522    30|             azon határozatot érleltem meg magamban, miszerint nekem
523    30|          Miért? – kérdezé.~– Azt most meg nem mondhatom, mert az az
524    30|              és csak azután mondhatom meg, hogy miért.~Szerafin elmélázva
525    30|            beszél ön most velem?~Béla meg volt indulva a halavány
526    30|          igazat mond-e. Nem győzhetem meg kegyedet okaim felől, mert
527    30|         megdöbbenjen. Egykor igen jól meg fog kegyed engemet érteni,
528    30|              e titkot?~– Nem ütköznék meg rajta, s ha elhárítaná róla
529    30|             ön ellen anélkül, hogy ön meg ne látná azt. Mit akar ön
530    30|          valóban saját szavaimmal fog meg. Én kértem önt, hogy védjen.
531    30|              Itt van egy asszony, aki meg van bűvölve, aki lábainál
532    30|              Biztosítom róla, hogy ha meg lesz kezdve, rövid időn
533    30|         bírtak. Akkor költői ér nyílt meg lelkületében, ötletei elmésségtől
534    30|               lesz; a parasztlegények meg a parasztleányok táncolni
535    30|        megmondta neki, hogy ezt ennek meg annak híják; egy-egy nagyon
536    30|               itt az Olga húgom, amaz meg a Feodora húgom – szólt
537    30|              akar neki mondani; akkor meg vállat vonított s elfordult.
538    30|       zongorázni, néha még szépen is. Meg is csudáljuk – szép, gömbölyű
539    30|              gondolja magában: „Üssön meg a devla! Adnátok inkább
540    30|           mozdulhasson.~És mikor a nő meg volt mentve, akkor ájultan
541    31|                s anyagi érdekek által meg nem vesztegethetők, ellenben
542    31|       változás történni? Mikor látjuk meg ennek vagy annak a híres
543    31|             az arcát? Mi történik itt meg amott a zárt kabinetekben?
544    31|         kabinetekben? Hol jár most ez meg az? Hogy híják, aki ezt
545    31|               az? Hogy híják, aki ezt meg azt a titkos tettet elkövette?
546    31|           elkövette? Lesz-e még ilyen meg amolyan tárgyaknak divatja?
547    31|     találkozik vele először az utcán. Meg is szólítja a kis eleven
548    31|             ha komédiásnék lettek is, meg ne ismerje – hébe-hóba.~–
549    31|               engedem el. Kegyedet én meg fogom téríteni. Óh, én már
550    31|             mellé ülvén, nem állhatta meg, hogy rögtön a „szellemdús”
551    31|             ív tiszta papirost, aztán meg négy gombostűt, a négy szegletét
552    31|             örökké csevegőnek szokott meg minden ismerője, egyszerre
553    31|         látszottak hallgatni a füllel meg nem hallható szavakat.~Az
554    31|               azt ne, hogy meddig él, meg hogy mi számok jönnek ki
555    31|             Mit kérdezzek? Hát mondja meg, hogy hány krajcár van a
556    31|               nem hitetlen. Kérdezzük meg az asztal szellemétől, hol
557    31|        érintsék. No mármost kérdezzük meg a szellemtől, hogy hol jár
558    31|               rá?”.~– Ugyan kérdezzük meg – szólt cselszövő asszonyi
559    31|            most Béla!~– Jó. Kérdezzük meg.~Az asztalka megint jött-ment
560    31|              írt:~„Fertő.”~– Ah! Most meg éppen egy tónak a nevét
561    31|               több bibliát. Ott pedig meg van írva, hogy aki az istenen
562    31|          emlékezem a szenvedésekre, a meg dicsőülésre, mely Pál apostolt
563    31|             mostan idejönni? Látott ő meg bennünket ez ideig? Pokolba
564    31|              kis parányi kéz védhetné meg őt.~Az öreg Lávayné indulatba
565    31|              határozottan –, gondolja meg, hogy Béla az én „uram”.~
566    31|               megvertem a kezét, hogy meg ne mérgezze vele magát.
567    32|              nincs már szüksége rá.~– Meg se látogatná az embert,
568    32|              az embert, őrnagy úr, ha meg nem szólítaná.~– Bizonyomra,
569    32|               ezeknél a muskátliknál. Meg is látogatom kegyedet azonnal,
570    32|             ebet, mely vén létére még meg akarta szolgálni kenyerét,
571    32|              öreg diadalmasan szorítá meg az asszonyság kezét, s látszott
572    32|           kegyed nem látogatott volna meg ma, holnap én mentem volna
573    32|               kegyed még nem köszönte meg nekem. No, de elengedem.
574    32|            csalódott kegyed; gondolja meg másodszor is, hogy mit mond.
575    32|           sokat utazik, és nem mondja meg, hová. Én tudom, hogy hová. –
576    32|            hadastyán kezét.~– Ugyebár meg volt győződve előre afelől,
577    32|       számadás lesz!”~Szerafin nagyon meg lehetett lepve, midőn egy
578    32|           nálam. – Szerafint az lepte meg, hogy Kolbay őt első látásra
579    32|               volt. Óh, én azért soha meg nem szólítottam. Mikor kegyed
580    32|             Nagyon sajnálom, hogy azt meg kell mondanom, de az én
581    32|        letenni öreg csontjaimat, s ha meg nem mondanám kegyednek ezt,
582    32|             mintha kígyó csípte volna meg, sikoltott fel erre a szóra.~–
583    32|            kimenetele dolgában. De ha meg nem kaphattam őt, rá fogok
584    32|               mondani. Mert azt tudja meg, drága unokahúgom, hogy
585    32|              holnap délig; akkor majd meg fog tudni valamit; és ha
586    33|             de többet nem magyarázott meg neki. Csak a kisgyermek
587    33|          nagyon derék lesz.~Azzal még meg is simogatá Béla arcszakállát,
588    33|        ellátták számokkal.~Ne ítéljen meg a kegyes olvasó, ha meg
589    33|               meg a kegyes olvasó, ha meg nem tudom mondani az okát,
590    33|      tiszteletben részesülnek, és azt meg is érdemlik, de a mi meridiánusunk
591    33|              hogy titokban, sub rosa, meg ne súgja Fertőynek, miszerint
592    33|          miszerint ügye kétségtelenül meg van nyerve. Scripta manent.
593    33|            egyszerre csak azzal lepik meg ismerőseiket, hogy elkezdenek
594    33|       olyasmit kérne, hogy hadd nézze meg ő is azt az okiratot, ami
595    33|       átengeded nekem, hogy én vigyem meg legelőször e hírt nődnek
596    33|           férfi felé:~– És most tudja meg ön uram, ami felől eddig
597    33|                én kinevetem önt.~Béla meg volt fagyva. Lehetett is.
598    33|                mintha az égette volna meg.~– Én régóta tudtam azt,
599    33|          együtt veszni vele. Értse ön meg. Kezemben volt az izzó vas,
600    33|            fogadta, azt hitték, ez ma meg akar verni valakit.~– Úgy
601    33|              Bele is vesztek! Így jó. Meg van nekik fizetve valahára!
602    33|              én is lássam, semmisítsd meg.~– Nálad e levél? – a redő
603    33|            olvasta senki; tartalmáért meg van bocsátva mindenkitől.”~
604    34|              midőn Béla e szóval vált meg tőle: „önnek rossz szíve
605    34|            mely fekete szakállal vált meg, fehérrel tért vissza.~De
606    34|           vagy, fáradt vagy; – pihenj meg, lakjál jól; ~De ha a szíved
607    34|             áldott nap hadd fehérítse meg.~Ne fuss, szép hölgy, a
608    34|       alakokra, akik nem tanulták még meg, hogyan kell az utcán koldulni,
609    34|           neje annak, aki írta; talán meg is halt már! Talán nem is
610    34|           kézzel mellbe ragadta. Béla meg volt lepetve a szokatlan
611    34|      állította Pusztafi, hogy a lábai meg vannak dagadva az átkozott
612    34|      folytatod az ivást, egy év alatt meg kell halnod.”~– S te nem
613    34|               ez aztán elalszik. Majd meg a jövő posványából dugja
614    34|              Hahhaha! Nem magyaráznád meg, kérlek, mi az? Város az,
615    34|         helyhatósági terület? Gondold meg, hogy én a Vojvodinában
616    34|           Nono, jó fiú, ne haragudjál meg olyan könnyen. Ne fordulj
617    34|              szerelmes történetekről, meg épületes gyermekregényeket
618    34|             Írjak Kínáról, a holdról, meg Liliputról allegóriákat,
619    34|            olyannal állok szóba, akit meg lehet vetni. Aztán akkor
620    34|         találni!~Béla elbúsultan állt meg e szép rom előtt, melyet
621    34|         kétszáz aláírót gyűjtött, azt meg kell neki köszönnöm.~– Te?
622    34|       hercegileg élt. De kérlek, tedd meg azt, hogy valahányszor rávisz
623    34|             férjétől?~– No, a holttól meg az eleventől. Valahogy azt
624    34|           Róbert csakugyan meghalt?~– Meg biz az. Én temettem el.
625    34|        Roguson. Nem volt más. A kozák meg a farkas üldözött. Halála
626    34|           asszony felejteni; hogy ezt meg azt küldjön neki, különösen
627    34|          honnan vegye, azt nem izente meg; pedig annyit kivehettem
628    34|               a szomorú síron akadtak meg eszméi, amiről Pusztafi
629    34|           Róbert csakugyan meghalt?~– Meg, édes fiam. S ezóta a hamvában
630    34|               ma ezt szerette, holnap meg amazt? Hát vétek az? Ha
631    34|         teheti benne, amit akar. Érts meg világosan. Nekem számot
632    34|           bátorságodat, hogy te attól meg nem ijedsz. Mert nem Bayard
633    34|             őszinte, derült homlokkal meg meri vallani, hogy „nem
634    34|       feleségem…” Jer, hadd öleljelek meg.~Béla egy szóval sem tagadta
635    34|               rímes káromkodás. Mikor meg fogok halni, azt mondja
636    34|     visszakapta a fejét. Valószínűleg meg lehetett ijedve attól, hogy
637    34|              emberek a jótéteményeket meg szokták hálálni, s azokra
638    35|        szembehunyás alatt; de ne ölne meg szemrehányó tekintetével,
639    35|              rajtam bosszút állani? – Meg nem bocsát; azt tőle nem
640    35|              annyira mégsem vethetett meg, hogy még csak rajtam bosszút
641    35|    utasították-e el. Menjen, kérdezze meg a többi cselédektől, a kapustól.~
642    35|             komornyik.~– No, hát tudd meg. Mert attól függ, hogy meséljek-e
643    35|             Te sem ismernél rám róla, meg az úrnőd sem. Csak annyit
644    35|            melyet ha kimondott, akkor meg kell halnia.~És mikor aztán
645    35|            mert meghalt. Engem bízott meg e hír tudtul adásával, s
646    35|             hogy semmit sem tudhatott meg.~– Bruder – monda neki a
647    Ut|              képviselje. Engem bíztak meg a szerkesztőséggel. Én adtam
648    Ut|          elébb a Pesti Naplót kínálta meg ezzel az emlékirattal, de
649    Ut|         memorandum egy számban jelent meg. Roppant szenzációt idézett
650    Ut|              azzal a jó hírrel lepett meg, hogy „Pálffy Móric dühös
651    Ut|              egy héttel elébb kezdtem meg a fogságot, mint Zichy Nándor.
652    Ut|               a napon ajándékoztatott meg egy minden titulusoknál
653    Ut|               előtt, hogy engedtessék meg neki minden nap a börtönből
654    Ut|             Zichy Nándortól: „Lapodat meg ne szüntesd, holnap reggel