Fejezet

  1    El|       befolyással bírt mindenkor, hogy ez alaphangot semmi költő nem
  2    El|           magának élt.~Saját légkörünk ez. Ezt leheljük ki, ezt leheljük
  3    El|             mint éltetőt, mint fojtót; ez keserít, ez édesít, mint
  4    El|               mint fojtót; ez keserít, ez édesít, mint a gyümölcsöt
  5    El|           felvirágzását; a tudománynak ez ad vállára szárnyat vagy
  6     1|                 a főtérre vivő utcáján ez ezüstös városkának, ilyen
  7     1|              jelentőségük volt valaha.~Ez a szó „nemes telek” vagy
  8     1|            végrehajtani segítsen; mert ez nemesi kúria, városi hatóságtul,
  9     1|                is szokott jelmezekben.~Ez elhatározás elég rejtélyes;
 10     1|              valaki azt gondolja, hogy ez a Perflex valami szittya
 11     1|                kell magyaráznunk, hogy ez ettől jön: „Verpflegs-Kommissar”,
 12     1|       félbeszakítja Venci megjelenése (ez a házi inas), ki a belső
 13     1|                nyúlt pofából egyszerre ez a hosszú meredt szemű ábrázat.
 14     1|                körülhordtam:~„Ugyebár, ez tök mazsolaszőlővel?”~Gondolja
 15     1|         Gondolja magában Venci: nektek ez is jó.~Jó is, mert nagyon
 16     1|               fiatal főhadnagy –, régi ez a viszony, Szerafin kisasszony?~–
 17     1|                együtt jártak iskolába.~Ez Blumné szava; a legkedvesebb
 18     1|            tekintetet igyekeznek adni. Ez Fertőy Boldizsár. – Nagyon
 19     1|              nem szavalt volna jobban.~Ez aztán a tűszúrás! Egy megyei
 20     1|             gordonkahang is megszólal. Ez Kolbay bácsi, nyugalmazott
 21     1|              megjegyzéssel mond:~– Ah! ez a név nekem kedves; nekem
 22     1|            fegyveres kézzel elvenni.~– Ez sok egy főhadnagyi szívnek! –
 23     1|             kérem – magyarázá Lávay –, ez csak teória. Ez csak belső
 24     1|               Lávay –, ez csak teória. Ez csak belső meggyőződés.
 25     1|           nyomban követte a távozókat.~Ez a Charlotte igen kellemes
 26     1|          háznál), én rájöttem, meglásd ez az X. fogja elvenni Szerafint.”
 27     1|             idehódítani. Nem első eset ez.~Szerafin, amint a mellékteremben
 28     1|      viszonyára?~– Az nem volt soha.~– Ez rossz bók nekem – szólt
 29     1|                  Nem olyan képtelenség ez, mint amilyennek látszik.
 30     1|              képzelme van Szerafin, de ez nyilvános élet, s mi köze
 31     1|                állású urak azt mondák: ez magasra viendi, ez nagy
 32     1|             mondák: ez magasra viendi, ez nagy kapacitás; még alkancellár
 33     1|              mozdulatot. Aznap délután ez a Fertőy, ki a nőnek unokatestvére,
 34     1|            kíván senki magánáldozatot. Ez országos ügy; az áldozatot
 35     1|           úrhoz akarják adni.~– Haha. (Ez nem volt nevetés, hanem
 36     1|              tudom, hogy miért teszem.~Ez a legjobb modorban történt
 37     1|             hogy az lehetetlen, mert … ez a vers hexameterekben van
 38     1|                 Béla bámulva riadt fel ez utóbbi szavakra, amiknek
 39     1|                melyik az! Nézze Lávay, ez az alattomos ember kileste,
 40     1|          elvette, azt kérdezte tőlem: „Ez kutyavíz?” Én feleltem rá: „
 41     1|                  Én feleltem rá: „Nem, ez csak kút-víz.”~Tessék rajta
 42     1|            azzal, amit ellenük tudott. Ez igen jó manőver; ha egy
 43     1|               Róbert boldog volt, hogy ez rábízatott. Szerafin is
 44     2|                 Ott jön ni! – mutatott ez felé, s hirtelen otthagyva
 45     2|             lett e névnél. Minek hozza ez most azt elő?~– Tudom, hogy
 46     2|               meg. Te azt hiszed, hogy ez valami prókátor. Pedig dehogy
 47     2|             prókátor. Pedig dehogy az; ez egy titkos drámaíró. Most
 48     2|               attól kilelt a hideg. No ez nem a te dolgod. Hanem hát
 49     2|              Nagy bizalmasságnak vette ez azt a részemről. Hát azt
 50     2|       sikeresebb működésük van azonban ez üzletnél a lelkes honleányoknak,
 51     2|           emlékeztem őrá. Ma megtudtam ez embertől, ki levelemet kegyednek
 52     2|              és nő leendnek.~Ha kegyed ez ajánlott tervet helybenhagyja
 53     2|                nem tudja, hogy tréfa-e ez vagy valóság.~– Te most
 54     2|             álarc a képemen.~– De hisz ez képtelen bolondság tőled.~–
 55     2|            tőled előre, beleegyezel-e. Ez a kérdés: szereted-e őt?
 56     2|              ülő kisfiú; hanem hát biz ez megváltozik, ha a fiúk megnőnek,
 57     2|        önkénytelen könny gyűle szemébe ez emléknél; e könnyragyogáson
 58     2|                arca egészen nekipirult ez emlékezetnek; ami ismét
 59     2|                a kutyáidat – lármázott ez, még nem térve magához az
 60     2|             kell pedig, hogy akkoriban ez a megszólítás: »barátja
 61     2|           ismerte emberét: tudta, hogy ez a kérdés a „provokatőr”
 62     2|             dörmögte rá, hogy „brávó”. Ez már diplomatának született
 63     2|          levelemmel, amit önre bíztam. Ez ám a fődolog. Én eljártam
 64     2|             előtte volt menyasszonyát. Ez is jó lesz egy kőnek Béla
 65     3|               ismét megjegyzendő, hogy ez tizenöt év előtt történt,
 66     3|              úrbér’-nek! Tudod-e, hogy ez mit jelent? Ez revolúció!
 67     3|           Tudod-e, hogy ez mit jelent? Ez revolúció! S tudod-e, hogy
 68     3|              én az ilyen igazságot! Ha ez megtörténik, akkor minekünk
 69     3|               Tessék besétálni.” Pedig ez nem látogatásokhoz alkalmas
 70     3|          pillantást vessen Bárzsingra. Ez ott lehetett, ahol arról
 71     3|             kérni.~– Igenis? – kérdezé ez ostoba ártatlansággal; pedig
 72     3|             lefejezése látszik. Valaha ez a kép elébb állt, most már
 73     3|            ennek teljes sikere legyen.~Ez már csak érthető beszéd.~–
 74     3|                  Hagyja csak, így lesz ez legjobb.~Azután még három
 75     3|            mind az öten felírták, hogy ez a boríték Hargitay János
 76     3|             szép köszöntőt; a legszebb ez, amit mondani lehet; az,
 77     3|             szemébe néztek. Olyan volt ez, mint mikor a villámló égre
 78     4|            hogy el nem mondtad. Hiszen ez szép.~Egy ágyúdördülés a
 79     4|               a dalt, melynek refrénje ez: „Éljen soká a hon, éljen
 80     5|               Óh, milyen ünnepély volt ez!~Midőn a zászlós diadalíveken
 81     5|            folyamhoz… Óh, milyen ünnep ez!~Hargitay János ezalatt
 82     5|                össze nem roskad, addig ez eszmék, e szavak is élni
 83     5|     magatartása azzal dicsekszik, hogy ez a nap ma az ő számára virradt.~
 84     5|          öregasszony, kezeit tördelve, ez már a part felől jő, s lázhidegtől
 85     5|             Máriám! Óh, Jézus Máriám!”~Ez a városházához siet, a tiszti
 86     5|                kezdett, Judit lelkének ez az egy betöltő gondolatja
 87     5|                  Ah, tehát meghalunk!”~Ez tehát megoldása a fájdalmas
 88     5|                és még nem érezte, hogy ez a halál. Még nem nyitotta
 89     5|         Kedvesének arca volt az!~Midőn ez arc megjelent a leány előtt,
 90     5|                akiért meg akart halni! Ez az érzés, ez az eszme egy
 91     5|              akart halni! Ez az érzés, ez az eszme egy percig üdvözültté
 92     5|           rejtelmeinek rabolja vissza; ez a hideg erőszakos kéz nem
 93     5|        elkábította; az a pillanat volt ez, midőn a test és a lélek
 94     6|                engednék, visszatolnák.~Ez acélmetszetek itt körül
 95     6|            csizmát húzhatna mást, mert ez igen sáros.~– Az egész világ
 96     6|                művészet között egyedül ez ád a teremtés pillanatában
 97     6|                tud varrni, főzni. Mert ez a fődolog. A színpadi királynék
 98     6|             akik jajgassanak helyette, ez kevésbe kerül, egy szép
 99     6|          mondja meg kegyed, mi oka van ez elhatározásra?~– Azon akartam
100     6|             egész borzalmát kiaknázom, ez az; most is azt hiszem,
101     6|             élek, hogy őrült nem levék ez iszonyú óra után, azt hiteti
102     6|            küldetést bízott rám. Lehet ez tőlem nevetséges rajongás,
103     6|                Abban az órában, amidőn ez megtörténik, semmim sincs,
104     6|                valóban hallható volna… Ez nem a felidézett szellemektől
105     6|            felidézett szellemektől jő, ez nem képzelet, ez való. Az
106     6|      szellemektől jő, ez nem képzelet, ez való. Az utcákon hallik
107     6|                nyomdáknak foglalta el.~Ez a ház volt ama nap történetének
108     6|              történetének középpontja.~Ez a nap volt a szabad sajtó
109     6|                révedezik előttük, hogy ez a nap március tizenötödike
110     6|         beszélnek.~Csak maga az, kinek ez este első színi kísérletét
111     6|            amit ő egy perc előtt; hisz ez olyan nap volt, amikor húszezer
112     6|           előtt. Egy élettörténet volt ez rá nézve, tele katasztrófokkal,
113     7|               tenni: ki a lány, ki nő. Ez nem vétetik ott szigorúan.
114     7|               tudnának valamit felőle. Ez igen csinos manőver, csakhogy
115     7|                kegyetlen ármány!~Tehát ez a színpadi fénykör? – Minden
116     7|            legénnyel, azt mondják rá: „ez menyasszonya”; ha egy színésznő
117     7|               azt jóvá kell tenni. Ah, ez lehetetlen. Ez nem azon
118     7|              tenni. Ah, ez lehetetlen. Ez nem azon büszke átlátszó
119     7|               nekem szállást?~– Tudod, ez neked nagyon szűk, és a
120     7|               szemeit és elhallgatott.~Ez a másik levél hatása. Fertőy
121     7|         gazdaságát megmutogatja neki: „Ez itt a konyha, ez az éléstár,
122     7|                neki: „Ez itt a konyha, ez az éléstár, itt e szekrényben
123     7|              szerek, amott az edények; ez a zsámolyka karszéked alatt,
124     7|             zsámolyka karszéked alatt, ez a szőnyeg ágyad előtt; ez
125     7|              ez a szőnyeg ágyad előtt; ez íróasztalnál dolgozom én,
126     7|          szállással. Judit érezé, hogy ez nem igaz; de olyan ügyesen
127     7|                megtiltom önnek nyúlni. Ez utolsó szavam önhöz az életben,
128     8|                  Egy város a várban~Ha ez idő tájon az ember a Duna
129     8|               csendesen a fal mellett, ez a kardcsörtető elém toppan,
130     8|            megint ott vannak rajta.~Ki ez a gonosz ellenség? Óh, az
131     8|         tanácskozott, mint arról, hogy ez az állás és különösen a
132     8|               puskát és satöbbi.~Hanem ez a várba fészkelt egy zászlóalj
133     8|            észre lehetett volna venni. Ez így történt.~Egy-egy szakasz
134     8|               szinte kondult a harang. Ez mondja meg az igazat.~Számlálták: –
135     8|              igazat.~Számlálták: – hát ez meg tizenhármat ütött.~No
136     8|           ütött.~No annyi óra nincsen. Ez már nem lehet igaz. Kondult
137     8|               András-egyház tornyában. Ez a hiteles! Utánaszámláltak: –
138     8|              Megdöbbenve néztek össze: ez nem délharangszó, nem óraütés,
139     8|             délharangszó, nem óraütés, ez tűzilárma!~Egy hirtelen
140     8|              alig merjük ráfogni, hogy ez ismerősünk, hogy ezt már
141     8|           szeplők.~Most ráismerhetünk: ez Bárzsing.~Az almási nemzetőri
142     8|        feltartóztatá.~Olyan világ volt ez, amikor minden falu végén
143     8|         eltakartak hegyek, erdők; hisz ez olyan iszonyat volt, ami
144     8|            festve.~Egész éjjel kísérte ez a felhő.~Reggel esős, borongós
145     8|          gúnyvigyorgássá fokozódott.~– Ez Judit húgocskám baja. Ön
146     8|                esetére maga lakhassék. Ez volt egyetlen, utolsó birtoka.~–
147     9|          fölépítve. Nem olyan tél volt ez, mint a többiek szoktak
148     9|               a többiek szoktak lenni. Ez olyan tél volt, amikor százezer
149     9|               tetejük; azért nem, mert ez olyan esztendő volt, mikor
150     9|                kőbül van; te Szerafin, ez az ágy mindig feljebb emelkedik
151     9|               Hozzá gondolva még, hogy ez az egyetlen cipő a világon,
152     9|              nevetnek mindezen, mintha ez a legderekabb adoma volna.~
153     9|            akkor olyan tökéletes volna ez a világi boldogság, hogy
154     9|             hallani a távollevők felől ez idők divatja szerint ismét
155     9|              járt. Azon idők mása volt ez, aminőkben a székely népdal
156     9|             hogy nem tud ebben semmit.~Ez nem is szokott megtörténni.
157     9|              hanem jó társaságban van.~Ez véletlenül igazat is mondott.
158     9|                 csodálatos úton-módon. Ez a futár Bárzsing úr.~– No,
159     9|              nevét meghallotta; – mert ez mindig hazudik; ez bizonyosan
160     9|                mert ez mindig hazudik; ez bizonyosan azt mondaná a
161     9|         megható volt az öregasszonynak ez a kérdése, ki úgy remegett
162     9|                hogy áruló.~Mit? Áruló? Ez is divat volt akkor. Két
163     9|               Ezt jól mondta Szerafin. Ez igazán volt mondva. Hol
164     9|     ostromágyúk lőtávolán kívül esett. Ez volt az akkori egyetlen
165     9|                egy vörösprémes mentét. Ez a harkálymadár! Jól látta,
166     9|                nekem be „kell” mennem.~Ez oly határozottan volt mondva,
167     9|             odáig.~A pavilon ajtajánál ez is magára hagyta; rábízta,
168     9|               keresztülkötve a mellén. Ez bámulva kérdezé az agg nőtől:
169     9|         egyszerű, jámbor agg nő ajkára ez a mondás? Mely idegen szellem
170     9|             iparkodott mutatni, hogy ő ez asszonyság jelenléte dolgában
171     9|               a parancsnok. – Ismer ön ez asszonyságot?~– N… nemigen
172     9|              nemigen ismerem. Mit akar ez az asszonyság?~Lávayné odalépett
173     9|               odalépett hozzá közel.~– Ez asszony meg akarja az urat
174     9|       szilárdul Lávayné. – Katonadolog ez; éppen ide tartozik. Rágalom
175     9|              mindenki kacagni kezdett. Ez nagyon határos a komikummal.
176     9|             nem tudok már célozni. Itt ez a zsebkendő: ennek az egyik
177     9|               forgott még Bárzsing úr. Ez akár tréfa, akár valóság,
178     9|           parancsnok előtt.~– Őrült ám ez az asszony; valahogy le
179     9|              volna senki, hogy történt ez.~
180    10|               tudomást szerezni; hanem ez volt éppen a minden lehetetlenséggel
181    10|         végrendelet felől.~Bárzsing úr ez idő szerint éppen azon rejtelmes
182    10|             mind a kettőnek egyformán. Ez háborún kívül békés időben
183    10|                a keresett végrendelet.~Ez a bizonytalan tudósítás
184    10|           nevét nem tudta.~Egyike volt ez is a „közvélemény asztala”
185    10|        celebritások szoktak körülülni. Ez asztal mellett olvasta fel
186    10|        tragikuma és komikuma kezdődött ez asztal mellett.~Akik ott
187    10|             Judit és Béla menyegzőjén. Ez a mi Glanz Melchior barátunk.~
188    10|                dajka elejtett, s kinek ez egyszeri esés miatt az egész
189    10|                Jól van, jól van, tudom ez titok; nem mondom senkinek.
190    10|                járni. De milyen könnyű ez a mankó. Mintha belül üres
191    10|                nevettek mind a ketten.~Ez őszinteségre mindjárt azt
192    10|        nyelvébe van elrejtve. De hátha ez a nyelv áruló akar lenni!
193    10|             nagyon kezdett megtetszeni ez a mankó.~Kezébe vette nagy
194    10|            mosolyogva.~– Milyen könnyű ez a mankó. Mintha csak „üres
195    10|                belől.~– S mi célra van ez? – kérdé kegyetlen sandítással
196    10|          bonhomiával mondta neki, hogy ez igen jó ötlet a pénzt a
197    10|                levelet aztán elégette.~Ez már aztán erős munka volt.~
198    10|             nyársra húzni.~– Jó lesz-e ez? – kérdé Melchiortól.~–
199    10|     forintjáért. Nem ismeri meg sülve.~Ez igen természetes ötlet volt;
200    11|             azt felelte rá: nagyon jó.~Ez volt a felmentő sereg bevonulásának
201    11|   csoportozatából támadt. El a képpel! Ez az őrülésre vezet.~Más toll,
202    11|           volnának gazdájukkal együtt.~Ez a ház az öreg Kolbay őrnagyé.~
203    11|             Kapu és ablak zárva marad.~Ez a ház nem égett le a nagy
204    11|               Kérem, kérem – húzódozék ez –, ne nyúljon ahhoz a vállamhoz,
205    11|                tisztet a hadastyánhoz.~Ez még jobban megtámasztá állát
206    11|          öregnek: „Hiszen jól tudom én ez ajtók járását, évekig mindennapos
207    11|                 cselédnek nem tetszett ez a hely. Nos Szerafin, legszebb
208    11|           akarná lesni alatta: tréfa-e ez vagy komoly szó.~– Kolbay
209    11|          minden, kocka, istenkísértés. Ez a házasság is az; mondjátok:
210    11|               arra az én öreg csontom?~Ez a fordulat már bántotta
211    11|           hangon kérte:~– Tegye ön meg ez áldozatot Szerafin kedvéért.~
212    11|           nagyon régen elmúltak. Nekem ez az egész úgy tetszik, mintha
213    11|                benneteket összekötött. Ez a fényes álomlátás volt
214    11|               nem bírva parancsolni. – Ez sok volt. Ön utoljára látott
215    12|      pirosodnak a habok körülöttünk; – ez mind az én vérem.~Azután
216    12|             ezt a gondot.~– Pedig csak ez az egy gondom van most.
217    12|               Találkozni fogtok még.~– Ez életben nem többet. Mindegyre
218    12|          opálkőben egy fekete kereszt, ez jegygyűrűm… Nőmtől kaptam
219    12|             feltalálhatod, add át neki ez ereklyét, mondd meg neki
220    12|                kezében a hosszú dárda. Ez az őrs.~Az ifjaknak lehetetlen
221    12|               nevemről szólít, s talán ez órában már ott fogok állni
222    12|              megannyi szép emberarcok… Ez arc olyan mint az övé, …
223    12|                a két beszélő fő körül.~Ez orvtámadásnak mégis annyi
224    12|            alatt még veszélyesebb volt ez út. Mindenütt süppedt, ingadozott
225    12|                 A csóva lobbot vetett.~Ez rossz kísérlet volt.~Abban
226    13|          vendéget nem látott egyszerre ez a kastély; még Mátyás király
227    13|       szabadítanom. Életemnek feladata ez, magam kívántam, rám mérte
228    13|                leszek!~– Óh, tudom. És ez fáj legjobban nekem.~– Légy
229    13|           bőrén két nap is meglátszik.~Ez utasítások alatt Béla felvette
230    13|      tensasszonyom?~Olyan nevetni való ez! Egy férj, ki beszegődött
231    13|                jött felé, arra, amerre ez, egy sem igyekezett.~A szemközt
232    13|              is bizonyosan megkísérték ez úton a menekülést, s visszafordultak
233    13|               veszve – suttogá Béla. – Ez az ember rám ismert.~– Hajtson „
234    13|             egy szekérrel találkoztak; ez négy vágtató paripával jött
235    13| megtörténhetnék az, hogy az én arcomat ez ellennek egy csókja vagy
236    13|           magán; olyan csapat lehetett ez, mely valahol szuronynégyszöget
237    13|             kiáltott csapatjának, mire ez kancsukájához kapva, gyorsabb
238    13|             Annyi mégis bizonyos, hogy ez minden csatai rohamnál nagyobb
239    14|             akinek életéért imádkozom? Ez az őrülésre visz. Nekem
240    14|      határozatomból. Én így akarom. És ez sikerülni fog. Segítségemre
241    14|                énvelem tréfál. Hogy én ez alabástrom szépségű homlokon
242    14|                Kérem önt, vonja vissza ez átkot, mert meglehet, hogy
243    14|        kétségbe volt esve, látta, hogy ez a nő legyőzhetetlen.~– Nos,
244    14|     korcsmárost, s kifizette, elővevén ez alkalommal ismét a maga
245    15|             gyanakodott volna rá, hogy ez valami úriasszony.~Bátorkeszin
246    15|             utol rag nem férhet hozzá.~Ez a rendkívüli, egyedül változhatatlan,
247    15|            Tudják a nyelvtudósok, hogy ez ebből a két szóból van összetéve: „
248    15|                il faut – deve”, – stb. ez mind csak annyit jelent,
249    15|      elenyészik minden emberi kifogás: ez előtt nincs alku, nincs
250    15|             ezt nem lehet elodábbozni, ez nem kapacitálható, ezt nem
251    15|                 Óh, istenem! Nekem még ez éjjel be kell jutnom a városba.~–
252    15|                de azt felelte rá, hogy ez teljes lehetetlen.~– Én
253    15|              halász előtt –, nekem még ez éjjel a városban kell lennem.~–
254    15|                Ha el van szánva, akkor ez az idő nagyon jó hozzá.
255    15|               a lovak. – Nagy szó volt ez egy kocsis embertől! – Tehát
256    15|                karcsú termetet.~– Így. Ez nem engedné elmerülni. Már
257    15|            menekülőkre tüzeljen.~Hanem ez a villámlobbanás sokáig
258    15|           vezetője úgy vonná el onnan.~Ez a ház – szülőinek háza.
259    15|      falrepedésben megfészkelt bógács.~Ez volt a boldog és boldogtalan
260    15|          magában, s e sóhaj gondolatja ez volt: „Anyám! én mégis boldog
261    15|              el Judit, s hogy jött ide ez a katonatiszt.~Judit ekkor
262    15|           kezdte látni, mire való mind ez alakoskodás.~Bele is találta
263    15|                 Előbb sarkantyút neki! Ez az első pohár a kávé előtt,
264    15|             úgy érezte.~– Bizony pedig ez jobb, mint a te kotyvalékod –
265    15|            menekvésnek olyan neme volt ez, melyet könnyeden elnéztek.
266    15|             fejébe érzé tódulni, midőn ez ismerős arcot meglátta.
267    15|                németben lehetetlen az.~Ez újabb ijedség alatt roskadozni
268    15|             már be voltak rakva újból.~Ez ablakok egyikében látta
269    15|               kezemben van; addig, míg ez az ő kezébe jut, zárkózzál
270    15|                az megtudta volna, hogy ez nem férfi, hanem nő, egy
271    16|             Helyeselte magában nagyon. Ez bizony más embernek is juthatott
272    16|       kigondolta volna; férfitól pedig ez ki nem telik.~Azért Kapor
273    16|               ember jól tudta, hogy ha ez a szél megáll, mely ezeket
274    16|                leroskadni. Sokszor van ez így. A láz minden érben
275    16|       szeretnek, nem csapodárok többé.~Ez édes ábrándok tarták fenn,
276    16|               tovább – rebegé Judit. – Ez a helyes út. Mindjárt ott
277    16|         siessünk, jó András, siessünk; ez kutyaugatás, ott falunak
278    16|     kutyaugatás?~– Nem, tensasszonyom, ez nem kutyaugatás – ez farkasordítás.~
279    16|    tensasszonyom, ez nem kutyaugatás – ez farkasordítás.~Alig mondta
280    16|               barátom.~– Mi tetszik?~– Ez a fa!~– Van valami ezen
281    16|            felelevenült.~– Igen, igen, ez az! Ismerem már; itt a patak
282    16|                egyszerű kísérőjének:~– Ez az. Itt hagytam őt!~Most
283    16|              falu előházainál meglepte ez a gondolat Kapor Andrást,
284    16|        felkiáltának: – Jézus Mária!~De ez nem az örvendő meglepetés,
285    16|             nem az örvendő meglepetés, ez az ijedtség hangja volt.~–
286    17|             van gondolatja arról, hogy ez a szerelem, ez az oltalom
287    17|             arról, hogy ez a szerelem, ez az oltalom a halállal együtt
288    17|              teszem, de ránézve aligha ez nem volna a kisebbik baj.~–
289    17|       fogcsikorgatás kínját; óh, de mi ez a kétségbeeséshez, melynek
290    17|      mozdulatlan testbe van elátkozva, ez valami démoni!~Nem mozdíthatni
291    17|               volt oly irtózatos, mint ez. Halva vagyok, és mégis
292    17|                hiszek a halálnak! álom ez! fölébredésre vár. E jégtetem
293    17|                  Mi hasztalan küzdelem ez a halál ellen!”~– Nézzed,
294    17|               szemei is kápráztak már. Ez észvesztő jelenet, hol egy
295    17|              veríték csorgott alá. Óh, ez rettenetes harc volt. Ez
296    17|               ez rettenetes harc volt. Ez Jákob éjszakai küzdelme
297    18|              nem adja tudtul álmában. (Ez óhajtását később megbánhatta
298    18|               mint a leányát nekiadni.~Ez adott is némi kis feszültségre
299    18|               az már aztán tudta, hogy ez a vigasztalás arra való,
300    18|            Szerafin azt tartotta, hogy ez már a határa annak, amit
301    19|                jó volna ahelyett, hogy ez a gyertya itt csak haszontalan
302    19|               faggyúpettyeket. Vágyait ez még jobban megerősíté. Felágaskodott
303    19|           semmi bajom.~– Ne félj. Hisz ez családi ügy. Mármost hát
304    19|           előtt itt tanyáztunk.~– Hisz ez éppen a II. kazamata.~–
305    19|              semmiféle liaisonja, mert ez úgy jelent meg, ahogy valami
306    19|     rájárogathatunk.~Hubert helyeselte ez indítványt.~Az volt csak
307    19|               kiszedett palackok száma ez alkalomra; ő csak vigye
308    19|             tartalmú palack után.~Hogy ez a vártatás Hubertre nézve
309    19|          között a legtöbb súllyal bír; ez tehát nem lehet egyéb, mint
310    19|               a lőfegyvereket elsütik. Ez a vegytani készítmény általában
311    20|            lehet valami hasznát venni.~Ez az üdvös foglalkozás abból
312    20|         elfogva.~– De hátha meghalt? – ez volt a jó asszonyság legnagyobb
313    20|           rosszat, hanem odább ment.~S ez a beszéd másnap is így folyt,
314    20|               úton. Nem kegyednek való ez. Kegyed olyan jó ember különben.~–
315    20|                ne menjen a dohányra.~– Ez az ember részeg! Hajtson
316    20|             mögé, nehogy észrevétessék ez ember által, s az még eleve
317    20|         örvendetesen meglepetve.~– Ah! Ez nagyon derék; mintha csak
318    20|                visszahökkent. Mit örül ez annak, hogy én itt vagyok?~–
319    20|               öregurat annyira kivette ez a váratlan riposzt a sodrából,
320    20|               vette át a szót.~– Pedig ez hát dohánytermesztő föld
321    20|         folytatta.~– Mert ámbátor hogy ez homok, de megbecsülhetetlen
322    20|              jeles ifjú vállát, amitől ez majd beesett az aszalókemencébe.~–
323    20|         korábbi érdemeiről, annálfogva ez szarkasztikus változatokban
324    21|          legünnepeltebb honleányoknak. Ez a szó sem régi eredetű;
325    21|              százan áldják most is, és ez áldásokat meg is érdemelte,
326    21|         honleánynak van valami hibája, ez az, hogy ő „leány”.~Egyszer
327    21|     ismerhetett volna rá e helyzetben, ez alakban, ha nem annak a
328    21|              Valaha engemet fog elérni ez a sors, mert én asszony
329    21|                eljátszottam. Lássa ön, ez a gondolat az, ami megöl,
330    21|             gondolat az, ami megöl, és ez az, amit el nem hallgathattam.
331    21|               Szerafinnek.~– Lássa ön, ez mégis valami ajándék öntől.
332    21|           szépek voltak, s Szerafinnek ez az öröm úgy fájt; ő okozta
333    21|                 Ahogy én ma reggel önt ez álruhában felismertem, első
334    21|               kiutazik Schweizba, s ön ez úton kimenekül az országból.
335    21|                neki, jól tudta ő, hogy ez nem neki szólt.~– És ezután
336    21|               Szerafin összerezzent; – ez veszélyes tárgyba kezd.~
337    21|        világért sem értek annyit, mint ez a jó fiú; pedig nekem „Hofmeisterem”
338    21|          semmilyen sem virágismerőnek. Ez bele akar kötni az ifjú
339    21|               ugye, hogy nagy tudomány ez? – szólt diadalmasan a herceg,
340    21|                virágzó tőre mutatva.~– Ez, kérem alássan, Gloxinia.~–
341    21|          Gloxinia.~– Hát az a másik?~– Ez pedig Zinnia.~– Az hazugság!
342    21|            abban is megnyugszom.~– Hát ez itten micsoda?~– Ez engedelmével
343    21|                Hát ez itten micsoda?~– Ez engedelmével cebravirág.~–
344    21|        hazugság. Ezt már én jól tudom. Ez az Antillákról való, másutt
345    21|                bizony meglehet.”~– Hát ez micsoda?~– Ficus elastica.~–
346    21|               csak egy paraszt vagyok, ez az úr pedig nemes – hanem „
347    21|        kétkedni gyanúja alaposságáról. Ez nem Lávay Béla.~Most egy
348    21|               figyelmét megragadta.~És ez a szép virág volt az, melyet
349    21|           isten nem tudok róla semmit. Ez egy egyiptomi királyné.~–
350    21|             reszketve látta, hogy Béla ez utóbbi szavaknál elkezd
351    22|              jött valaki a színházból. Ez alkalmasint csak az udvaron
352    22|                volt.~Azt mondták, hogy ez Juditnak mesterszerepe.
353    22|             többi közé a tálcára.~– De ez nem rekvizitum-levél, kegyednek
354    22|             Szinte két hét múlt el már ez esemény után, midőn levelet
355    22|                azt kelle hinniök, hogy ez a művészet remeke; és tapsoltak
356    22|               Az pedig, kinek álomképe ez egész játék alatt Judit
357    22|          hintófalanxtól megüresült. És ez Bélának olyan jólesett.
358    22|          beszélnek az előadásról?~– No ez jó nap volt.~– Maradt ötszáz
359    22|               ötszáz forint „purum”.~– Ez kasszadarab lesz.~Az utca
360    22|             csüggetegség volt látható. Ez a kép szívébe égette magát
361    23|           felfogás, mintha Szerafinnak ez úton jutnának a módszerek
362    23|         maradna ott magában; hanem hát ez lehetetlen, Szerafin csélcsap;
363    23|       fantáziák és a hitvesi megtérés; ez mind készakarva rendezett
364    23|            valahára birtokba keríteni.~Ez utóbbira nézve az a baj
365    23|         akartam magammal hitetni, hogy ez csak álom; de ma már mindennapos
366    23|            álom; de ma már mindennapos ez a lét, érzem, hogy ez valami
367    23|      mindennapos ez a lét, érzem, hogy ez valami abból, ami az életen
368    23|            felőle álmodom, mert hiszen ez életemnek igzi története,
369    23|             hogy minek tesz így, mikor ez nekem olyan rosszul esik.~
370    23|             Nézd, ingfodromat letépem, ez jó lesz.’~Róbert nem válaszolt,
371    23|          gondolat villant át lelkemen.~Ez a fantom engem mily régóta
372    23|                mondá: ,Nem lehet, mert ez tartja a fejemet a nyakammal
373    23|               én istenem, örökké fog-e ez tartani?…”~      ~Fertőy
374    24|                alá volt kerülendő? Hát ez nem volt-e pia fraus? S
375    24|             gyanúja van, hogy Bárzsing ez okirat hollétéről tud, s
376    24|                Tökéletes hamisítás biz ez; hanem hát engedjen ön nekem
377    24|          tökéletesen olvasható legyen.~Ez is ismerte a maga emberét.~
378    25|               Nicht wahr, Herr Gruber?~Ez a tárgy volt az öreg asszonyság
379    25|           tépelődés: „Vajon miért akar ez engem holnap dinnyével megvendégelni?
380    25|                 Vajon miért látogatott ez most meg engem? Vajon hogy
381    25|            gondolatnál aztán elmaradt. Ez volt midig az utolsó.~Ezen
382    25|                azután eltépelődött; ha ez történt volna, ha amaz nem
383    25|             hozzá soha hűtelen. – Hogy ez, s ez nevezetes úri embert
384    25|             soha hűtelen. – Hogy ez, s ez nevezetes úri embert hogy
385    25|               fölvett tárgyat.~– Ámbár ez a mi szerencsétlen rokonságunk
386    25|          állítá, s nem lepte meg, hogy ez most rosszat akar beszélni
387    25|              De hisz az rettenetes, ha ez igaz – rebegé elsápadtan
388    25|            jött, ön rossz ember.~– Sőt ez az egy igaz emberem van;
389    25|               az egy igaz emberem van; ez az egy igaz barátom – szólt
390    25|             fejem tetejéig nőtt a sár; ez az egy becsületes ember
391    25|                még, úgy sajnálta, hogy ez így történt, nem adná ezért
392    25|        Lávaynét.~Szomorú kert volt biz ez, éppen olyan vén fák, mint
393    25|        kerítésen és száraz körtefákon; ez is tán abból a repkény-füzérből
394    25|                 ha vele találkozom, de ez előtt leveszem, ha csak
395    26|             Azt mondhatná valaki, hogy ez börtön. Hiszen bezárva lenni
396    26|             magamat a meghaláshoz!”~De ez mind nem igaz.~Az, aki a
397    26|              betöltik a fogoly lelkét; ez minden apróságnak megtalálja
398    26|       koporsóban feküdt.~Akkor jó volt ez. Egy üldözött férj számára
399    26|         pillantotta meg.~Átlátta, hogy ez iszonyatos kelepce.~Most
400    26|                lennie a legrosszabbra. Ez volt a büntetés. Az isten
401    26|               arra voltam készen, hogy ez nagy rábeszélésbe fog kerülni.
402    26|              akkor, midőn pirongatják. Ez természet elleni komédia
403    26|        forintra, most átadom kegyednek ez összeget; megholt, elmúlt,
404    26|       elfeledett férjének nászajándéka ez; éljen belőle szegényül,
405    26|      büntetésül. Judit jól tudta, hogy ez Lávayné vagyonának legnagyobb
406    26|      megszakadni.~– Nem… asszonyom… én ez ajánlatot nem fogadhatom
407    26|       Megaláztatni nem engedheté magát ez ember előtt. Fogta az írást,
408    26|                 miért. Ha megtudom, ki ez az ember, odamegyek hozzá,
409    26|            nekem leányom volt; most én ez asszonytól elvettem nevét;
410    27|             Azt mondhatná valaki, hogy ez börtön. Hiszen bezárva lenni
411    27|             magamat a meghaláshoz!”~De ez mind nem igaz.~Az, aki a
412    27|              betöltik a fogoly lelkét; ez minden apróságnak megtalálja
413    27|       koporsóban feküdt.~Akkor jó volt ez. Egy üldözött férj számára
414    27|         pillantotta meg.~Átlátta, hogy ez iszonyatos kelepce.~Most
415    27|                lennie a legrosszabbra. Ez volt a büntetés. Az isten
416    27|               arra voltam készen, hogy ez nagy rábeszélésbe fog kerülni.
417    27|              akkor, midőn pirongatják. Ez természet elleni komédia
418    27|        forintra, most átadom kegyednek ez összeget; megholt, elmúlt,
419    27|       elfeledett férjének nászajándéka ez; éljen belőle szegényül,
420    27|      büntetésül. Judit jól tudta, hogy ez Lávayné vagyonának legnagyobb
421    27|      megszakadni.~– Nem… asszonyom… én ez ajánlatot nem fogadhatom
422    27|       Megaláztatni nem engedheté magát ez ember előtt. Fogta az írást,
423    27|                 miért. Ha megtudom, ki ez az ember, odamegyek hozzá,
424    27|            nekem leányom volt; most én ez asszonytól elvettem nevét;
425    28|              szerzett nekem útlevelet? Ez kelepce volt!~– Ejh, bocsásson
426    28|        rugékonyságát vissza érzé térni ez ingerlő mosolygástól.~–
427    28|       változtatta arcát.~Hogy jöhetett ez az asszony ily védlevél
428    28|               itt a másik.~Az a másik!~Ez a szó magával ragadta az
429    28|             legközelebbi találkozásnál ez az ember azt mondja, hogy
430    28|     határozzanak időt és helyet; hanem ez rám nézve mind kevés reális
431    28|                mint a mesemondáshoz, s ez az asszony nem foga azt
432    28|             Nem tudom, emlékezik-e még ez a kertészlegény arra a kettős
433    28|             keresztül, vagy abba bele: ez a párbaj. Örömest bizony
434    28|                mozdul meg neje mellől. Ez rám mint férjre nézve, nagyon
435    28|               helyén; de mégsem abból. Ez szárazan üzlet-dolog. Én
436    28|         Mondhatom, nagyon ügyes ember. Ez most nem akarja nekem ez
437    28|               Ez most nem akarja nekem ez okiratot átadni más áron,
438    28|               dolog így áll. Rám nézve ez az alternatíva vagy felét
439    29|           veres tollakat viseltek.~No, ez elmúlt. Jött más. Divat
440    29|                elkopik, elszakad; majd ez, amelyik most nem tetszik,
441    29|            túlságba, nem mondtam: „ma” ez van, „holnap” az lesz: egy
442    29|               divatban maradjanak. Óh, ez nagy előnyük az embereknek
443    29|             azét, akit nem szeretek.~– Ez csak külső illem. A kalapemelés
444    29|                nap barátod lett.”~Amit ez az asszony mondott, olyan
445    29|               ki tudja, talán erényünk ez!~Béla összeharapta ajkait,
446    29|           kisfiú volt gyermeknek, mint ez itt a pólában, és olyan
447    29|                de gondoljon arra, hogy ez az ember sárba tiporta azoknak
448    29|                 mint Béla, a bolondok. Ez a mérhetlen mélység miköztünk!~
449    29|                Mindjárt megyek; vezesd ez urat dolgozószobámba.~És
450    29|             azt senki észrevenni, hogy ez Juditnak fáj; vannak hamis
451    29|             veresnek termett; mert biz ez nem volt egyéb, mint valakit
452    29|              ön szeme előtt nem.~– Ah, ez ismét poétai fellengzés!
453    29|      becsületes emberek szoktak tenni.~Ez furcsa utasítás.~– Nem értek
454    29|              hogy itt nincsen vásár.~– Ez önnek az ultimátuma?~– Kibeszéltem
455    29|                s kacagva mondá:~– Hisz ez nagyon jó, ez nagyon pompás.
456    29|            mondá:~– Hisz ez nagyon jó, ez nagyon pompás. Ha „Neuburg”,
457    29|         Hargitay úrtól Komáromból? Óh, ez írást nagyon jól ismerem.~
458    29|                 mint meghalt atyjáé és ez a tartalom.~Semmi megszólítás.~„
459    30|                teljes szívéből gyűlöli ez asszony; hiszen éppen azért
460    30|             nevess azzal, amit mondok. Ez az én rejtélyes kertészem.~–
461    30|             furcsa felköszöntést.~– No ez derék! Holnap mindjárt megkérdezem
462    30|         fertálybankóba.~– Áll. Teneked ez a bizarr ötleted jött most:
463    30|                volt eltalálva. Hanem – ez a magyarázat nagyon jó volt
464    30|       leszakított belőle egy negyedet. Ez is egyik politikai divat
465    30|              hírben, hogy férjéhez hű; ez csábító körülmény. Szerafin
466    30|            tüzet könnyű föléleszteni.”~Ez a kombináció nem elégíté
467    30|           megsemmisíteni.~Hogy mi volt ez expediens? Azt nemsokára
468    30|                 azzal szokta érdemelni ez elnevezést, hogy fákat és
469    30|          lépésnyi utat kellett tennie. Ez jó találmány rögtöni meglepetések
470    30|                ellen.~Béla ismerte már ez utat; maga nyeste eleget
471    30|    jóvátehetlen balsors fogja kegyedet ez összeköttetésben érni, amelyből
472    30|             országban senki sem beszél ez idő szerint.~– Vagy tán
473    30|       Rejtélyes ember! Ön bosszúállása ez?~– Semmi, semmi. Egy ujjam
474    30|             gondolja kegyed, Szerafin: ez az én gyermekkori játszótársam
475    30|            önnek ezt kitalálni?~– Mert ez igen természetes volt. Minden
476    30|        felvonásközökben mit csinálnak? Ez ám az élet! Az entr’act.
477    30|                után békén megpihenhet. Ez a rettenetes próza az életben,
478    30|           életben, kedves Szerafin! És ez nem önnek az ideálja, ugye?~–
479    30|                   Fájdalom, hogy éppen ez az; és éppen azért, mert
480    30|               De ön?~– Én tenni fogom. Ez ügyet, melyre most fölkért
481    30|               kezdett verni egy hit. – Ez a gyermekkori álom.~Megszorította
482    30|         Szükségem van az egyedüllétre. Ez óra életemnek egyik naptérítője,
483    30|           elzárva.~Béla azt hivé, hogy ez a napja igen csendesen fog
484    30|                vagy.~– Parbleu! Hiszen ez igaz. Ez a felelet nekem
485    30|               Parbleu! Hiszen ez igaz. Ez a felelet nekem nagyon tetszik.
486    30|             azt kérdezte, hogy melyik. Ez bizonyosan fel fog gyújtani
487    30|              bevégezni, vitte odább.~– Ez itt az Olga húgom, amaz
488    30|            levő lámpák világítottak.~– Ez volt a „Höllenfahrt des
489    30|             milyen átkozott szeszélyes ez az asszony. Az egész tűzijáték
490    30|                 ingerkedék a herceg –, ez volt az a Popocatepetl?
491    31|               szellemekből mulatságot.~Ez a játék is egészen politikai
492    31|             kabinetekben? Hol jár most ez meg az? Hogy híják, aki
493    31|             felőle eleget. Pedig önnek ez bizonyosan felelne, mert
494    31|              benne a gyanú, miért hogy ez az asszonyság ma megint
495    31|           asztalka nagyot kanyarított; ez volt a manupropria a név
496    31|                a név: „Talleyrand.” És ez valóban az ő keze írása.
497    31|            nekem fertelmes írásom van, ez pedig kalligráfiai remek.
498    31|            kalligráfiai remek. Lássák, ez Talleyrand írása. Nos, kérdezzen
499    31|              Lávayné, az öreg –, mikor ez francia, én pedig nem tudok,
500    31|             írt válaszokat megfejteni. Ez bizonyosan megmondja, hogy