Fejezet

 1     1|        Kolbay bácsi, nyugalmazott őrnagy. Magas, szikár vénlegény;
 2     1|          Pusztafi? – kérdé Kolbay őrnagy inkvizítori arccal.~– Sajnos,
 3     8| gyakorolják lovaikat.~Csak Kolbay őrnagy maradt a régi.~Ugyanaz a
 4     8|      énvelem.~– Mi történt, vitéz őrnagy uram? – szólítja meg az
 5    15|     csúsztatni.~Mintegy háromszáz őrnagy volt a várudvaron; olyan
 6    15|          volt a várudvaron; olyan őrnagy, akinek egy közkatonája
 7    15|      haladt végig az utcán Kolbay őrnagy, ki a sors merő fordultával
 8    15|        reá valamikor, hogy Kolbay őrnagy mai napon kegyednek ezt
 9    20|              Hogyan fogott Kolbay őrnagy törököt?~Kolbay őrnagy életrendébe
10    20|     Kolbay őrnagy törököt?~Kolbay őrnagy életrendébe némi kis változatosságot
11    20|       embert!~– Kit akar utolérni őrnagy uram? – szólalt közbe az
12    20|            De hát kit látott már, őrnagy uram?~– Hát kit mást, mint
13    20|           Hát most mit akar vele, őrnagy úr?~– Utána megyek, és elcsípem
14    20|        elcsípem a gézengúzt.~– Az őrnagy úr maga?~– Én magam. Sohasem
15    20|           törni.~– Ejh, hagyja el őrnagy úr, nem kegyedhez méltó
16    20|      Tudom, nagyon jól tudom. Az „őrnagy” haragudni fog érte; de
17    20|        akarom enni!~– Ugyan, édes őrnagy úr, nem érdemes az az ember
18    20|        hát aztán mit csinál vele, őrnagy úr?~– Mit csinálok? Mith
19    20|              Mert tessék elhinni, őrnagy úr, annyi rosszakarattal,
20    20|         másikat csitítva. – Én az őrnagy urat szándékossággal nem
21    32|          megszólítja:~– Jó napot, őrnagy uram!~Kolbay meglepetve
22    32|           se látogatná az embert, őrnagy úr, ha meg nem szólítaná.~–
23    32|        orsóján igazított egyet.~– Őrnagy úr – szólt azután komoly
24    32|        hazatérve, asztalán Kolbay őrnagy látogatójegyét találta.~