Fejezet

 1     1|         mit pörölnek? s ugyan már minek mondaná ő meg ezeknek a
 2     2|           tűzveres lett e névnél. Minek hozza ez most azt elő?~–
 3     3|          legjobb életkorában van, minek ilyenkor még végrendeletre
 4     3|              Akkor hát nem tudom, minek örült olyan nagyon – szólt
 5     6|           körültekintésre: „ugyan minek tartja itt ezt a sok németet?”,
 6     9|           annak megtörténni.~– De minek? Mit akar tehát kegyed?~–
 7    10|           Melchior.~Ő tudta, hogy minek örül!~
 8    11|     oldalon, s megvan a násznagy. Minek arra az én öreg csontom?~
 9    13|    parancsoló hangon kiálta rá:~– Minek állunk meg az úton?~– El
10    13|           tudom én. Mit bánom én. Minek mennék én utánuk?~– Én meg
11    14|           ahol elhagytam.~– Tehát minek kell történni?~– Valakinek
12    15|          özvegye ne sírjon. Aztán minek úgy sietni! Holnap megnyitják
13    15|           találkozhatni az utcán. Minek az már?~Most egy szeglethez
14    23|       elrejtésére van kigondolva, minek nyomára akadni nem lehet.~
15    23|           Úgy haragudtam rá, hogy minek tesz így, mikor ez nekem
16    25|           ide nem hívta volna, de minek is vetődött ő be tegnap
17    28|           isten a saját kezemmel. Minek mondta ön nekem, hogy Judit
18    28|           Judit menyem becstelen? Minek szerzett nekem útlevelet?
19    29|         sors elégtételt fog adni, minek venne maga. És igaza is
20    31|          ha nem kérdezősködöm is. Minek volt ennek a fityfiritty
21    34|          ki. Ez volt a refrénje: „Minek jön az vissza, kit már eltemettek?”
22    34|    szerelmet egyszerre letettek. ~Minek jön az vissza, kit már eltemettek?”~
23    34| kísértettől minden ember retteg. ~Minek jön az vissza, kit már eltemettek?…”~
24    34|         fel, s ő azt kérdi, hogy „minek”.~Az alak mindig elevenebben