Fejezet

 1     2|           Minden nagyon jó, ami itthon van, anyám; csak az én ínyem
 2     2|    adhattam át, mert nem voltak itthon.~Hála istennek! – gondolá
 3     2| nemzetiszínű ifjú –, nem voltak itthon; nem is tudtam, hol vannak.~–
 4     3|          az inastól megkérdezi: itthon van-e a házi asszonyság
 5     3|      kisasszony csak maga volna itthon, akkor nem jelenteti be
 6     3|   mondja, hogy az asszonyság is itthon van, az azt jelenti, hogy
 7     7|      mondja neki, nincs számára itthon senki?~E kérdésre nem volt
 8     7|          ablakod kertre nyílik. Itthon vagyunk.”~Mindig „mi” és
 9     7|         kedvesének azt mondja: „itthon vagyunk”, akkor az gondot,
10     9|      három helyen, hanem inkább itthon!” Másnapra fordult már az
11    15|        senki.~– Tensasszonyom, „itthon” vagyunk.~A hold e pillanatban
12    15|      lesz az, aki most e helyen itthon van.~– Menjünk innen, menjünk! –
13    20|        Lávayné útbaeső ablakán: itthon van-e nagyasszonyom? Ne
14    25|     utazzék el Pestre; maradjon itthon. Most én nem adok – szalmát,
15    29|       szaporított jelenlétével.~Itthon viselte aztán mindenki a
16    30|      kitörte két ép fogát, hogy itthon maradhasson. Gyémánt egy
17    31|         egy halavány ábrázatért itthon mosolygó boldogságát? De
18    34|        hangzott rímeiben, ki az itthon maradtak örömeit gúnyolni
19    34|        még nagy szerepek várnak itthon. Rá emlékezzél, ha majd
20    34|    világosan. Nekem számot kell itthon adnom, hogy hol jártam.~
21    34|         Boldognak érzem magamat itthon”. Az emberek bosszankodva
22    34|     kelle innod!~– Tehát maradj itthon. Tájékára se jöjj annak
23    35|       hát azt röviden elmondom. Itthon van az asszonyod?~Vencel
24    35|      azt én szeretni fogom. Hát itthon van az úrnőd?~– Nem tudom –