Fejezet

 1     2|          jelenésből.~– Az nem jó gondolat – szólt Lávay –, hisz a
 2     4|           Az igaz, hogy képtelen gondolat volt a hídra állítani a
 3     5|      következő percben ismét egy gondolat villant át agyán, ami rokon
 4     5|            Nem volt az szó, csak gondolat volt, ő azt képzelte, hogy
 5     7|    büszke átlátszó lélekhez férő gondolat. – És mégis – Fertőy fenyegetését
 6    14|        annyi álmatlan éjszakát e gondolat mellett, hogy valaki egy
 7    16|  hatalmasabb erő, egy parancsoló gondolat túlnyomja a test szenvedését,
 8    16|      idegzete felüdült volna egy gondolat által. Nem volt támaszra,
 9    16|        előházainál meglepte ez a gondolat Kapor Andrást, amint egy
10    17|     titok, melynek mélyét emberi gondolat még meg nem járta.~Az anyag
11    17|       mentől jobban hanyatlott a gondolat ereje, az állati élet érzete,
12    17|      gondolatja volt még, nem is gondolat tán: ösztön, érzelem, megdicsőülés;
13    17|         érzelem, megdicsőülés; e gondolat a lelki béke kútforrása: „
14    21|        nem volt igaz; de van egy gondolat, ami még efelett lesújt,
15    21|   efelett lesújt, összezúz, az a gondolat, hogy van ezen a világon
16    21|     eljátszottam. Lássa ön, ez a gondolat az, ami megöl, és ez az,
17    22|           Judit úgy érzé, hogy e gondolat alatt meg kell fulladnia.~–
18    22|          elevenen.~És az igen jó gondolat volt a nőtől, hogy azon
19    23| nyílásának támaszkodva.~Egy ádáz gondolat villant át lelkemen.~Ez
20    25|     Forrt lelkében minden keserű gondolat, azt sem vette észre, ha
21    30|      Nagyon is nő volt, hogy egy gondolat elől elzárhatta volna szívét.
22    31|       nyikorgott, firkált; Judit gondolat nélkül bámult rá, halvány
23    32|          látszott arcán a büszke gondolat: No ugye megmondtam, hogy
24    32|       kellenél szeretőnek.” Ez a gondolat elég a megőrülésre.~