Fejezet
1 2| jelenésből.~– Az nem jó gondolat – szólt Lávay –, hisz a
2 4| Az igaz, hogy képtelen gondolat volt a hídra állítani a
3 5| következő percben ismét egy gondolat villant át agyán, ami rokon
4 5| Nem volt az szó, csak gondolat volt, ő azt képzelte, hogy
5 7| büszke átlátszó lélekhez férő gondolat. – És mégis – Fertőy fenyegetését
6 14| annyi álmatlan éjszakát e gondolat mellett, hogy valaki egy
7 16| hatalmasabb erő, egy parancsoló gondolat túlnyomja a test szenvedését,
8 16| idegzete felüdült volna egy gondolat által. Nem volt támaszra,
9 16| előházainál meglepte ez a gondolat Kapor Andrást, amint egy
10 17| titok, melynek mélyét emberi gondolat még meg nem járta.~Az anyag
11 17| mentől jobban hanyatlott a gondolat ereje, az állati élet érzete,
12 17| gondolatja volt még, nem is gondolat tán: ösztön, érzelem, megdicsőülés;
13 17| érzelem, megdicsőülés; e gondolat a lelki béke kútforrása: „
14 21| nem volt igaz; de van egy gondolat, ami még efelett lesújt,
15 21| efelett lesújt, összezúz, az a gondolat, hogy van ezen a világon
16 21| eljátszottam. Lássa ön, ez a gondolat az, ami megöl, és ez az,
17 22| Judit úgy érzé, hogy e gondolat alatt meg kell fulladnia.~–
18 22| elevenen.~És az igen jó gondolat volt a nőtől, hogy azon
19 23| nyílásának támaszkodva.~Egy ádáz gondolat villant át lelkemen.~Ez
20 25| Forrt lelkében minden keserű gondolat, azt sem vette észre, ha
21 30| Nagyon is nő volt, hogy egy gondolat elől elzárhatta volna szívét.
22 31| nyikorgott, firkált; Judit gondolat nélkül bámult rá, halvány
23 32| látszott arcán a büszke gondolat: No ugye megmondtam, hogy
24 32| kellenél szeretőnek.” Ez a gondolat elég a megőrülésre.~
|