Fejezet

 1     2|             jövök. Ah, alászolgája!~Ekkor aztán szemközt fordult.
 2     2|              hogy rám rohanjanak. – Ekkor aztán kissé magához térve,
 3     3|          előszobában.~Mit csináljon ekkor? Várjon-e ott egy óra hosszat,
 4     3|             hajfürtei közé, s amint ekkor szemeit egy percre égnek
 5     4|         nyújtott koszorú mellé.~Már ekkor Lávayt és Mártont egész
 6     5|           mosolyát árasztja reájuk. Ekkor egyszerre félbeszakad a
 7     5|            nem eszmélt semmire már; ekkor a vele küzdő alak ott lent
 8     7|        csorduljon a könny.~És amint ekkor görcsösen megszorítá kedvese
 9     9|         szellem ébredt fel szívében ekkor, ki neki e szókat sugallta,
10    10|            illetékes helyen tudják.~Ekkor a két alfabetsor egymás
11    12|         rekettye közé jutni – monda ekkor Pusztafi bajtársának. –
12    12|            a halott szív hidegétől.~Ekkor aztán beszélni kezdett neki
13    15|       kérges kezét szája elé fogta. Ekkor azonban már Kapor András
14    15|            a csónakot a folyamba, s ekkor maga is óvatosan felhágott
15    15|             ez a katonatiszt.~Judit ekkor saját lágy hangján szólt
16    15|         délutánra halasztva dolgát; ekkor Judit is bement a pavilonba,
17    15|       közben sipkáját. A vén katona ekkor észrevette a sebhelyet.~–
18    17|           mint örök szabadítót.~Még ekkor sem arra gondolt.~Hanem
19    18|            között Fertőy is.~Fertőy ekkor nagy úr volt. Biz én nem
20    28|           hitves és gyermek!~      ~Ekkor írta azután Fertőy Bárzsinghoz
21    29|       homlokán levő sebhely titkát. Ekkor értette meg az öreg asszonyság,
22    35|             mint mi tudjuk, ott ült ekkor valahol a „Kék macskában”,
23    Ut| szabadságharcot tünteti vissza. Még ekkor élénken emlékeztem a 48/
24    Ut|    akadálytalanul valami hat hétig.~Ekkor egy új munkatárs kocogtatott