Fejezet

 1     2|         maga is szerelmes bele, a bolond; utolsó nap aztán az ostobát
 2     2|       mondtam, mert tudod, ezek a bolond emberek most mind azt hajtják,
 3    11|        csont a világon, ami olyan bolond volt, hogy elfelejtette
 4    15|        ezt nem közölhetjük minden bolond emberrel. Kendnek kell komám
 5    16|            eltévedtünk valamerre; bolond helyre jutottunk itt. Most
 6    17|        Itt volt, és megengedte.~– Bolond volt, nem értett hozzá.
 7    20|     Megkövetem: a földet eszik.~– Bolond kend?~– Nem én, kérem alássan.
 8    21|    előképe, akiket a világ minden bolond lapja karikatúrában örökít,
 9    21|           elé.~– Lássa ön, milyen bolond vagyok én. Ahelyett, hogy
10    21|       elfogadom. Lássa ön, milyen bolond vagyok én. Ahelyett, hogy
11    23|    világosodik. Az egész éjszakát bolond víg társaságban töltöm.
12    26|           életmódot ád, s azt egy bolond vénasszony kedvéért elhagyni,
13    27|           életmódot ád, s azt egy bolond vénasszony kedvéért elhagyni,
14    29|  tegnapelőtt okos volt, az ma már bolond, s ami ma képtelenség, az
15    29|     eszmeköre. Hisz itt egy olyan bolond emberrel van dolga, aki
16    30|         rubelbe.~– Eredj, ne légy bolond. Nem vagy most otthon.~–
17    30| legtávolabb esik. Magam könnyelmű bolond vagyok, aki hozzám közel
18    30|        rikoltozni fogok, mint egy bolond, te pedig könnyezni fogsz,
19    31|           százszor: „Itt van az a bolond öregasszony, akinek csak
20    33|         Ha prókátor vagy, ne légy bolond, ne légy nagylelkű, ne légy
21    34|     gazdája kezét ~A vén eb, a hű bolond!~Viszontlátás titkaiból ~
22    34|   megtörülgetett.~– Látod, milyen bolond az élet, édes fiam – szólt
23    34|        Míg úszom az árban, mint a bolond, vízbe esett ember, ki amíg
24    34|      szorongatá, és könnyezett.~– Bolond fiú vagy te, Béla. Mindig