Fejezet

 1     7|           őt a bérkocsiba, mely az ajtó előtt várt, s azután odaült
 2     9|         belső szobáiból.~Ismét egy ajtó nyílt meg Lávayné előtt.
 3    11|            a zárban, nyikorgott az ajtó sarkaiban, s amint a fiatal
 4    11|         Szerafinnak. Uram, erre az ajtó.~Róbert mondhatta volna
 5    16|         Hát Béla hol van?~Amint az ajtó nyílt, gazda, asszony és
 6    17|            a földről felvették, az ajtó nyikorgott, a padlás lépcsői
 7    17|        siess, siess!~Csak midőn az ajtó előtt hangzottak a léptek,
 8    19|         alkalmatosságnak, hanem az ajtó fölött volt egy nyílás,
 9    19|          füst kezdett kitódulni az ajtó fölötti résen, jött ijedve
10    19|            csak húzzad erősen; egy ajtó fog fölemelkedni, s azon
11    19|           fog fölemelkedni, s azon ajtó alatt megtalálod azokat
12    22| biztonsággal tájékozni, hogy a sok ajtó közül melyik lesz az, amely
13    22|      magában, hirtelen kinyílt egy ajtó, s azon keresztül Judit
14    22|            kétségbeesett!”~A külső ajtó nyikorgott.~– El, el! A
15    26|         fel.~– Bocsásd be őket.~Az ajtó rányílt, s Judit halálsápadt
16    26|       fenyegető veszélyt látva, az ajtó elé veté magát a halálra
17    26|     becstelen csábító?~E szóval az ajtó felé rohant.~– Mit akar
18    26|       vágom.~E percben felnyílt az ajtó.~És ott állt Lávay Béla.
19    27|         fel.~– Bocsásd be őket.~Az ajtó rányílt, s Judit halálsápadt
20    27|       fenyegető veszélyt látva, az ajtó elé veté magát a halálra
21    27|     becstelen csábító?~E szóval az ajtó felé rohant.~– Mit akar
22    27|       vágom.~E percben felnyílt az ajtó.~És ott állt Lávay Béla.
23    30|            hogy nem lenne-e belőle ajtó, amíg rászánják magukat,
24    33|     barátaikkal, s azután, hogy az ajtó elválasztá őket egymástól,