Fejezet

 1     1|        visszajön.~– Hó! – kiált Vencel, egyszerre megint hosszúra
 2    19|      lapos kék sipkája mellett.~Vencel azalatt, míg a pörkölt hulladékot
 3    19|        az asztalon.~– Hallod-e, Vencel barátom – szólítá meg őt
 4    19|     abból a sok rossz papírból.~Vencel adott neki egy darab nyíradékot.~
 5    19|        hozok belőle.~– Köszönöm Vencel. Hanem hát elébb add fel
 6    19|       De arra kérlek, édes szép Vencel, hogy elébb járj el a postára,
 7    19|         Jól van, uram. Meglesz.~Vencel ezalatt összetakarította
 8    19|         kilincsre. Jó éjszakát.~Vencel is jó éjt kívánt, az ajtót
 9    19|      volna hirtelen okát adni.)~Vencel pedig gondolá magában, hogy
10    19|       meg tudja becsülni.~Amint Vencel adogatná fel a palackokat
11    19|      tetszett, amint fölemelte.~Vencel igen gyors eszű fiú volt,
12    19|         Ezt gondolhatta magában Vencel, amidőn azt az indítványt
13    19|        fel azokat; azalatt majd Vencel magára vállalja a rejtekajtó
14    19| pinceajtót betette maga mögött, Vencel megvárta elébb, míg a nagy
15    19|     lehete látni, mi van benne.~Vencel azonban iskolázott fiú volt,
16    19|        Ami ezentúl történt, azt Vencel nem beszélte el senkinek;
17    35|        cselédektől, a kapustól.~Vencel elment tudakozódni, s visszajött
18    35|     csak magának akar jó lenni.~Vencel komornyik az előszobában
19    35|      megrántotta a csengettyűt.~Vencel aztán törte magát felnyitni
20    35|        Itthon van az asszonyod?~Vencel egy kicsit apprehendálva
21    35|        van valami mondanivalóm.~Vencel tetőtül talpig végignézte
22    35|        messze földről izenetet.~Vencel egy kétkedő pillantást vetett
23    35|       helyet foglalni.~Most már Vencel nagyon nyájas és forgolódó