Fejezet

 1     2|           rögtön vissza, s megyek odább Győrig.~– Jer, hadd mutassalak
 2     8|          s jön errefelé, amaz meg odább megy, ököllel fenyegetve
 3     8|     Mondta, hogy eresszék gyorsan odább, mert ő futár, Pestre küldetik.
 4    10|          is megtelepített, megint odább utaztatott; – másikat meg
 5    10|          akarta ismerni, s ha még odább járt, segített magán, mire
 6    10|     visszavonulás alkalmával ő is odább vonult, a ládát is magával
 7    11|     csendes minden. Győztes vihar odább vonult, legyőzött tenger
 8    12|         víz fenekét, úgy haladtak odább. Lubickolásuk még sokáig
 9    12|       vele. Így nem lehet a tüzet odább vinni.~Szivarjai is mind
10    13|       kezet szorít a cseléddel, s odább küldi. A szobákban komoly
11    13|  kocsisnak.~– Csak előre!~A kocsi odább robogott; a cseléd egy „
12    13|        Nagyon csóválta a fejét, s odább ment. Bizonyosan sok kifogást
13    16|         látszott.~– Menjünk-e még odább? – kérdezé András hátrafordulva.~–
14    16|        kifúják magukat, s hajtott odább.~Egyszer aztán kezdte előszedni
15    16|          arra ráül, s így megyünk odább. Valahára majd csak falut
16    16|          tegye le, majd fog menni odább.~Pedig alig volt jártányi
17    16|         türelmesen, panasztalanul odább.~És az út mégsem akart véget
18    16| elbúcsúzott tőlem; én nem hagytam odább jönni. Nézze, nézze: jöjjön
19    20|          se jót se rosszat, hanem odább ment.~S ez a beszéd másnap
20    20|         lőcsbe, mintha nem akarná odább ereszteni.~– Frissen, frissen
21    21|       hanem valakinek másnak adta odább.~– Hát ezt hogy híják itt? –
22    29|           azzal futott egy házzal odább.~A Judit kezébe adott levél
23    30|         ilyesmit bevégezni, vitte odább.~– Ez itt az Olga húgom,