Fejezet

 1     2|        mikor azt kérdezte tőle: minő reményei vannak a jövő országgyűlésre. „
 2     4|          egy borzasztó ordítás, minő száz meg száz megölt ember
 3     5|  alászakadt hídrész a víz alól.~Minő látvány volt az!~Száznál
 4     5|        nem bocsátotta el. Érzé, minő erőfeszítésébe kerül kedvesének,
 5     5|       öntudaton kívüli erőszak, minő a kínos halállal küzdőket
 6     6|      kelle tartani, tudta, hogy minő kétséges dráma folyik most
 7    11|      beteg?~– Tudja bácsi, hogy minő baja van – monda Szerafin
 8    18|       kitüntesse. – Tudod, hogy minő gyöngéd viszony áll fenn
 9    20| emelkedve a sarkán. – Én tudom, minő tisztelettel tartozom ön
10    21|   hercegasszonykák voltak.~Hogy minő családi leszármazásnál fogva
11    21|  aranykönyvet, s fölkerestetem, minő családi ágon függnek össze
12    21|        magamból.~– Az istenért, minő eszméket hord ön magával!
13    22|         útjába került falvakba: minő nép lakik ott? érti-e a
14    22|       maradt, megvigyázni, hogy minő ablakok fognak megvilágosodni.
15    24|   végakaratát nem teljesíteném? Minő arccal találkoznám vele
16    25|    keresi, senkitől sem hallja, minő híre van fia özvegyének
17    26|       egy oly világító új fény, minő egy csecsemő mosolygása?
18    27|       egy oly világító új fény, minő egy csecsemő mosolygása?
19    28|        Óh, én nagyon jól tudom, minő viszony volt nőm és ön között,
20    29|        Hol járt, miket állt ki? Minő viszályokon ment keresztül
21    32|        ez óra elhatározni, hogy minő szerepet játsszék egy ember
22    34|         e költeményeket szerzé, minő kegyetlenséget követett
23    34|         innen az utcáról!~– Hm. Minő megvetéssel beszélsz az