Fejezet

501    31|           szeme láttára szokott főzni. Ez félbeszakítá a szellemprodukciót.~
502    31|               fejcsóválva Blumné. – Mi ez? Falu?~Ő kérdezte, hogy
503    31|              Falu?~Ő kérdezte, hogy mi ez: falu? Mintha nem elébb
504    31|                másik két asszony, hogy ez nem falunak a neve.~Judit
505    31|                 s mikor ismét megállt, ez a szó volt olvasható:~„Szeraf…”~–
506    31|            kacagott hangosan Blumné. – Ez jó! Béla úr a szeráfokkal
507    31|                a szeráfokkal társalog. Ez nagyon mulatságos válasz.
508    31|           három betű volt:~„Pör.”~– No ez mulatságos! – nevetett Blumné,
509    31|            szeráfokkal pörös ügyekben. Ez már csakugyan tréfa.~– Miféle
510    31|             ékezés nélkül.~A leírt szó ez volt:~„Váló.”~– Ezek a válaszok
511    31|             szellemhez.~– Hát ki ellen ez a válóper?~Az asztalka felelt
512    31|           szólt bosszankodva Blumné. – Ez már kiállhatatlan! Szeráf,
513    31|          Megmondom, hogy mit gondolok. Ez az asszony nagyon jól érti
514    31|            ellenségein bosszút állnom. Ez az asszony és a Szerafin!
515    31|              ment hozzá. Hogy nevetett ez engem magában! Hogy mondhatta
516    31|                  amilyenhez hozzáment. Ez tönkretette őt vagyonában.
517    31|                 Látott ő meg bennünket ez ideig? Pokolba dobom az
518    31|            szorongva.~– Bizonyos, mert ez az asszony mondta. Hiszen
519    31|        volnának kísértetek, amik ellen ez a kis parányi kéz védhetné
520    32|      kurtakereskedők boltja lesz már.”~Ez persze nagyon jól van így,
521    32|          szörnyűség kegyedtől hallani. Ez határos a hihetlenséggel.
522    32|          asszonytól én sokat tanultam. Ez az asszony egy mártír, egy
523    32|                egy mártír, egy angyal. Ez az asszony egy tekintettel
524    32|             oly haragosan elutasított; ez éppen rendkívüli időket
525    32|                 Szerafinnek kevés volt ez óra elhatározni, hogy minő
526    32|               lehetett nagyon feltűnő; ez őneki már típusa volt. Azért
527    32|    támasztottak. Azt mondtam magamban; ez a nő úgyis büszke valakitől
528    32|           Gúnyoltak bennünket vele, de ez a gúny nekem tetszett. Önnek
529    32|            beszélhetünk egymással; még ez mind enyelgés. Majd nemsokára
530    32|               idáig mindig büszke volt ez asszony, ferde utat vett
531    32|         ablakból azok elől, amiket még ez öregember szemébe akar mondani.~
532    32|             hínak, hogy „szépasszony”. Ez már rossz cím. „Szépasszony”
533    32|       morzsolásával az eszközt, amivel ez elhallgattatás történt),
534    32|               pokol társaságában.~Amit ez az öregember mondott neki,
535    32|               de kellenél szeretőnek.” Ez a gondolat elég a megőrülésre.~
536    33|          csinálni, mikorra jön vissza.~Ez a rendes férjnek természetes
537    33|              le a törvényszéken.~– Hát ez a nagy tekercs írás, amit
538    33|          tekercs írás, amit cipelsz?~– Ez egy válóper.~Mindenki elhallgatott.
539    33|               szokta máskor.~Tehát még ez éjjel is, mikor tulajdon
540    33|              Tehát ön azt szeretné, ha ez a pör sietve menne ítélet
541    33|       foglalkozhatik velem. Hagyja itt ez iratokat, mire visszajön,
542    33|               fog jönni bizonyosan. No ez nagyon derék lesz.~Azzal
543    33|             egyedül egymagában.~„Tehát ez az ember nem bánná, ha engemet
544    33|            emlékű megyeház gyűlésterme ez idő szerint apró bürókra
545    33|               törvényszék asztalára.~– Ez az okirat hamis.~Fertőy
546    33|                s olyasmit mond, mintha ez állítás határos volna a
547    33|          alpörösi ügyvéd, miért tartja ez okmányt hamisnak.~– Nagyon
548    33|           papírra szokták írni.~– Hisz ez merített papír – kiálta
549    33|                abban az évben, melyről ez okmány szól, mert e papírgyár
550    33|               három évvel később, mint ez okirat kelte szól.~Blum
551    33|                egy adag bifsztekért.~– Ez, úgy látszik, mindent Fertőyre
552    33|             használt a hadastyán, mint ez alkalommal.~Bélának pedig
553    33|          találgatta volna, vajon miért ez az emfatikus öröm a vén
554    33|          Szemei látszottak kérdezni mi ez?~– Láthatja: én az „ön”
555    33|         Egyszer aztán azt gondolta ön, ez az asszony elég nyomorult
556    33|         éjszakák nem oly hidegek, mint ez a gúny, ez a nevetés.~És
557    33|               hidegek, mint ez a gúny, ez a nevetés.~És még azonfelül,
558    33|             egymásba. – Hol álmodta ön ez üdvtelen gondolatot? Én
559    33|               első gondolatom az volt: ez az ember elvesztette magát,
560    33|               kötelességem azt mondani ez ember nejének, ha tiszteltem
561    33|              névre, ön azt mondhassa: „Ez a név már nem az enyém,
562    33|               kezét nyújtá a nőnek, de ez nem fogadta azt el. Az ott
563    33|               vétettem ön ellen is; és ez a legnagyobb bűnöm. Én azt,
564    33|               nem fogadta, azt hitték, ez ma meg akar verni valakit.~–
565    33|         patkányokat gyógyítottál volna ez idő alatt.~Béla reszketett
566    33|                 sok volt a rováson, de ez mind ki van fizetve. Béla
567    33|                nem hagyhatja el.~– Ah, ez nemes vonás tőle.~Mindenki
568    33|                Mindenki elismeré, hogy ez igen szép elhatározás Szerafintől.~
569    33|                táncolni szeretne.~Hisz ez a nap adta vissza barátainak
570    34|       számítani egy közönséges bűnöst? Ez már így szokott lenni. Aki
571    34|        hasadékain, akkor aludni menni; ez volt szokott életrendje.~
572    34|        megszűnt naplót vinni álmairól. Ez álmok nem a halott visszatérő
573    34|               arcával vesződtek többé, ez álmok ábrándjairól nem volt
574    34|              közötti nyugtalan órákat.~Ez időtől kezdve ismét folytatta
575    34|             valami hetilapban jött ki. Ez volt a refrénje: „Minek
576    34|              is eljutott.~A könyv címe ez volt:~„KESERŰ DALOK.”~Írta
577    34|              meggyőződött felőle, hogy ez a kísértet – „az ő réme”.~
578    34|       Szerelmünkhöz hűtlen.”~Szólhat-e ez másnak?~Szerafin naplója
579    34|               minden egyedüllétben, és ez a pör sokáig folyt így.~„
580    34|         naplójába. Így tettem vele én. Ez volt az én nagylelkűségem.
581    34|               ha találkozott néha, ami ez időben nem volt ritkaság,
582    34|              előle kocsija mélyébe. Ha ez találna lenni!~Szegény asszony!
583    34|               embert csinál. Szükséges ez nagyon. Mert hogyha csak
584    34|              egy pohár bort a nyakába; ez aztán elalszik. Majd meg
585    34|     megosztottuk. Csak folytatása lesz ez. Látod, én is úgy vagyok
586    34|          tenyésztik még ezt az állatot ez alatt a klíma alatt? Én
587    34|                 s rajtavesztettem. Nem ez az oka, amiért Fertőynét
588    34|                Hiába is mondanád, hogy ez az, mert nem hinném.~– Igazad
589    34|               A másiké annál hosszabb. Ez ellenkezőleg éppen azon
590    34|            balítéletét? Hát mit vétett ez a nő? Azt, hogy ma ezt szerette,
591    34|            tréfásan hatott Pusztafinak ez indulatos kifakadása. Nevetett
592    34|               ne szégyelld a dolgodat. Ez az egy zsarnokság, amit
593    34|       megtanuljuk, hogy az egész világ ez a négy fal, s ami benne
594    34|              föl nem tudja fogni, hogy ez a kicsiny világ mégis egész
595    34|           elszalasztaná. Hisz utoljára ez is egy nemzeti mulatság,
596    34|             szomorún fogják suttogni: „Ez is nagy ember volt, ugyan
597    34|               gondolni fogod magadban „Ez az ember nem ilyen temetést
598    35|               vér megfagyott ereimben.~Ez arc, e szemek, e tekintet!
599    35|            rábámulni minden ember! Hát ez a zord alak kicsoda?~Vagy
600    35|             nézett, és összeborzadt. – Ez „őreá” vár.~Hasztalan volt
601    35|       szeretetreméltóbbnak, mint ma.~– Ez szép nap volt – szólt a
602    35|            vendégeket nem.~Csengettek.~Ez vagy a posta lesz, vagy
603    35|               hogy „te”-nek szólítlak. Ez szokásom. Tegezz vissza;
604    35|                egy bal parée-ból, ahol ez a kosztüm. Azért ne sokat
605    35|            bizonyosan észrevette, hogy ez a csodabogár csakugyan érdekli
606    35|               meleg; de mivel egyúttal ez az alsó kabátom is, hát
607    35|             tudja, hátha nagyapád pora ez a csizmámon? Ne üsd.~Most
608    35|             úrnőjét megreszketteti, ha ez alakra gondol, aki azt mondja,
609    Ut|               a Bach-korszaknál; mert „ez” egy becsületes abszolutizmus
610    Ut|                belepillantottak. „Hisz ez a forradalomban játszik!”
611    Ut|               reverzális. Tudtam, hogy ez is szükséges.~Az volt pedig
612    Ut|      nemzetgazdászati tekintetben volt ez fényesen megvilágítva.~Zichy
613    Ut|           becsukták. Pokoli humor volt ez!~A börtönben pedig a katonák
614    Ut|              mint Zichy Nándor. Aminek ez volt az oka: ugyanazon a
615    Ut|               károk megtérítésére.~Hát ez idáig egész humorisztikus
616    Ut|        sorsának jobbra fordultában. De ez csak nem következett be.
617    Ut|             mégis nem engedhetem, hogy ez a lap megszűnjék: mennyi