Fejezet

 1     3|        amennyire ugyan az éjjel esett zápor engedé a sietséget
 2     3|   bútorban, azon szépen hanyatt esett, a kalapját palacsintává
 3     5|  levőkkel egyben a hídlábak alá esett, míg a másik rész pántjainál
 4     5|        alá; néhány karfa utánuk esett; akit ott talált, azt összezúzta.~
 5     6|       be az igazgatónak.~Az eső esett. Judit esernyő nélkül szaladgált
 6     9|    ilyen futócsillag nagyon sok esett be a tetőtlen házak szobáiba
 7     9|     ostromágyúk lőtávolán kívül esett. Ez volt az akkori egyetlen
 8    11|    kétágú akácfa; egy bomba úgy esett a két ága közé, hogy derékig
 9    15| megismerte. Azt hitte, az égből esett le.~– No csak csendesen! –
10    15|        őt felnőni.~Judit térdre esett, s arcával az asztalra borulva
11    16|        csúszós volt, a hó sárra esett; a járás kétszeresen fárasztó.
12    17|   életre térve, nehéz ideglázba esett; hetekig szenvedett, és
13    19|        s egy öblös hasú arrakra esett. Volt ott más is elég: rosztopcsin,
14    19|   együtt a Maros túlsó partjára esett le. Szerencséje volt a tömérdek
15    21|       kérdezőt, hogy az hanyatt esett az akváriumba, s váratlan
16    22|         menekült.”~Juditnak jól esett azt megtudni. De tovább,
17    22|       kosárban.~Az eső folyvást esett; Juditnak magának kellett
18    26|         e percben Fertőy arcára esett. E gúnyos tekintet feléleszté
19    27|         e percben Fertőy arcára esett. E gúnyos tekintet feléleszté
20    28|                       A verembe esett vadász~A tisztes öreg asszonyság,
21    29|          nekem is olyan rosszul esett, mint neked Judit, mikor
22    33|  engemet vélt eltaszítani, maga esett el. Segíteni nem lehet ezen
23    34|     árban, mint a bolond, vízbe esett ember, ki amíg él, mindig