Fejezet

 1     2|      kellene lenned; barátaink egyre tudakozódnak felőled, hova
 2     3|        a beszéd tárgya odabenn egyre érdekesebb kezdett lenni,
 3     5|     látni, és a harangok mégis egyre mondták: „Vész, vész, vész!”
 4     6|     moraj, az ismeretlen zúgás egyre közeledik; Judit látta a
 5     8|    mintha feleselnének, azután egyre gorombább hangon megy a
 6     8|       sértetlen, és hangoztatá egyre szomorú kondulásait. A szép
 7    12|      hajtott. A ló prüszkölése egyre közelebb hangzott már.~Hirtelen
 8    13|         A szemközt jövők arcán egyre növekvő rémület tükrözött.
 9    13| lehetetlen.~A vágtató szekerek egyre sűrűbb csoportban kezdtek
10    13|     mindenre kész vagyok, csak egyre nem: arra, hogy előtted
11    14|        kigyelmed, csak arra az egyre kérem, hogy az asszonyomrul
12    22|   dolgozott, megéhezett.~– Még egyre kérem. Hozzon egyúttal egy
13    23|    midőn arca elkékült, és még egyre nevetett; olyan nehéz volt
14    23| szélébe húzva magamat; ő pedig egyre mosolyogva közeledett felém,
15    30|     asszony~Fertőyné arca csak egyre haloványabb.~Neki bezzeg
16    30|        éjszaka mindig eljön, s egyre fehérebbé festi orcáját;
17    31|       Váló.”~– Ezek a válaszok egyre érthetetlenebbek kezdenek
18    33|       kívánja, itt hagyom. Fél egyre, úgy hiszem, itt leszek.~–
19    33|      hiszem, itt leszek.~– Fél egyre? – Szerafin nevetett.~Béla
20    33|    asztalra tette.~– Tehát fél egyre várhatom önt? – szólt Szerafin
21    34|    holtak élete!”~Az alak mind egyre közelebb jött Szerafin izgatott
22    Ut|       azt mondta, hogy erre az egyre nincs instrukciója a hadügyminisztériumtól;
23    Ut|       hírlapom közönsége pedig egyre apadt. Írni sem mert már