Fejezet

 1     1|           ha tud.~Lávay arca, mely eddig egészen közönyös volt, e
 2     1|            magával ragadva beszélt eddig ismeretlen, soha kimondani
 3     2|       Bárzsing úr szavába.~– No ha eddig nem adta át, akkor ezután
 4     3|       szívéből azt az embert, akit eddig szeretett, azért, mert az
 5     4|          azokkal az elemekkel, mik eddig a jegenyéket tarták megszállva,
 6     5|        gondolatja. Kedvesét, ki őt eddig karjánál fogva emelte és
 7     8| öregasszony –, az én kertemből már eddig is kivágtak minden mogyorófabokrot,
 8     9|   megszánta, és kitört azzal, amit eddig visszatartogatott.~– Ejh,
 9    13|           ragyogó pályákat, amiken eddig jártunk, s leszünk azok,
10    13|        arca, mely oly halvány volt eddig. Béla megsuhintotta az ostort,
11    14|   tekintete egészen más volt, mint eddig. – Köszönöm, kedves barátom,
12    15|        aminek ízét sohasem ismerte eddig, s azzal felpattanva a széles
13    16|            háládatos lenni, kik őt eddig rejtve tarták, kik osztották
14    18|       mulatni” ezután is ott, ahol eddig.~Holdváry mama sem kívánt
15    19|           indítványnak találva, az eddig napfényre szánt palackokat
16    21|            Figyeljen rám.~Szerafin eddig németül beszélt a kertésszel,
17    21|     megismeré. Csak az akadályozta eddig, hogy önnek nem árthatott,
18    28|        folyik a bíróságok előtt.~– Eddig csak az ön pöre volt az;
19    30|    jószágain, s a bécsi doktor, ki eddig minden peres ügyét vitte,
20    30|          még halványabb lett, mint eddig volt, azután pedig elkezde
21    31|      Mátyás”, s az ember úgy tudta eddig, hogy nagyapja Kristóf volt,
22    32|            folytatá kegyetlenül:~– Eddig volt kegyed valami; egy
23    33|       tudja meg ön uram, ami felől eddig talán kétségben volt. Én