Fejezet

 1     1|        egészen közönyös volt, e szóra át kezde melegülni.~– Alig
 2     2|        egy levelet, mely szóról szóra ekképp hangzik:~„Igen tisztelt
 3     2|      szerencse? – pattant fel e szóra Pusztafi. – Tartsa magát
 4     2|     volna, hogy ne hallgassak e szóra, annak én most halálos ellensége
 5     2|       saját mondásától; Lávay e szóra nagyon leráncolta szemöldeit;
 6     4|     polgárnak kötelessége semmi szóra sem hallgatni.~A két megyei
 7     7|      Judit – szólt végre valami szóra akadva –, ma reggel találtam
 8     8|         akart.~– Álljon meg egy szóra, Kapor uram.~– Őrmester,
 9     8|       újság otthon?~Az „otthon” szóra Bárzsing riadtan tekinte
10     8| Csónakon hozattam át magamat.~E szóra Fertőy nem mosolygott, a
11     9|       Lávayné, szíveskedjék egy szóra kijönni hozzám, vagy ha
12    10|      többiek sietnek a hívogató szóra, előttük a dicsőség fényes
13    10|        tőle.~Judit mosolygott e szóra, s Melchior ezért az egy
14    10|        elfutotta a méreg erre a szóra. Hisz ő rég be volt avatva
15    10|          beszélni is tudnak”?~E szóra megemelinté sapkáját a korcsmáros
16    21|        ananászba ojtani?~Béla e szóra nem felelt semmit, hanem
17    26|      Szeretem, hogy kegyed első szóra engedett és belátta, hogy
18    27|      Szeretem, hogy kegyed első szóra engedett és belátta, hogy
19    30|     lebűvölték volna, megállt e szóra.~Abban a pillanatban ott
20    32| hátraesett a pamlag támlájáig e szóra.~– Szerafin? Az én húgom?~–
21    32|       meg, sikoltott fel erre a szóra.~– Ugye, hogy ezt az irtóztató
22    33|      rossz szíve van!~Azzal egy szóra sem méltatva tovább e nőt,