Fejezet

 1     6|           utcán. Pusztafi egy kis sánta emberkét fogott el az utcán,
 2     6|             Óh, nem sietős.~A kis sánta ismeretlen átadta esernyőjét,
 3    10|                       Mire jó egy sánta ember?~A rendkívüli idők
 4    10|          ismerkedék meg egy kicsi sánta ifjúval, ki a közvélemény
 5    10|            Mire jó az életben egy sánta ember, akit gyermekkorában
 6    10|          hogy mulatnak; az ő lába sánta. – Mikor az ifjú szív hevesen
 7    10|          se szívhódító; az ő lába sánta. – És mikor a tettek mezeje
 8    10|           harcos – hisz az ő lába sánta.~De hát éppen nem lehetne-e
 9    10|         hát éppen nem lehetne-e a sánta embernek semmi hasznát venni
10    10|           Hát Tamerlán nem volt-e sánta, s nem harcolt-e sánta lábbal
11    10|     volt-e sánta, s nem harcolt-e sánta lábbal a fél világ ellen?
12    10|         Hát Byron lord nem volt-e sánta, s nem harcolt-e magukkal
13    10|         is kapott. Azok is mind a sánta ember mankójában jöttek.~
14    10|          szekér, s belőle egy kis sánta ember kapaszkodott le, ki
15    10|      Hanem hiszen mondtuk, hogy a sánta embernek a fejében adta
16    14|           Drága vércseppek~…A kis sánta doktor, Melchior, két nap
17    14|           keserves zavarral a kis sánta férfi.~– Ki hát az ott?
18    14|     magában mondá: ne volnék csak sánta, én tenném azt magam.~–
19    29|       volna fel onnan, s mint aki sánta lábáról megfeledkezett,
20    33|         szólt nagyot örülve a kis sánta ember. – Te átengeded nekem,
21    33| leszaladásban csakugyan megelőzte sánta lábaival barátját.~Lávay
22    33|           azt állítja, hogy még a sánta lába is meggyógyult mai