Fejezet

 1     1|      arccal.~– Sajnos, hogy azt a nevet magyar ember nem ismeri;
 2     1|   öregúrtól.~– Mikor minden ember nevet, csak öcsém uram nem nevet
 3     1|        nevet, csak öcsém uram nem nevet olyankor soha. Nem jó jel!
 4     1|        mint Dózsa Györgyét. Ezt a nevet akarod-e viselni? Szégyent,
 5     6|         feledve.~Ezen a napon két nevet emlegetett nagyon a közönség:
 6    15|         lapra, beleírta a mondott nevet: „Lávay Béla százados.”~
 7    21|       herceg azt hitte, hogy azon nevet, amit ő mondott.~– De bizony,
 8    25| kényszeríteni, hogy letegye azt a nevet, melyet meggyalázott.~–
 9    26|      megválok tőle.~– És akkor mi nevet fog ön viselni? Mert azt
10    26|    kegyedet rábírjam arra, hogy a nevet, mit fiam által kapott,
11    26|         szerencsétlen teremtésnek nevet.” Hogy híják tehát ezt az
12    27|      megválok tőle.~– És akkor mi nevet fog ön viselni? Mert azt
13    27|    kegyedet rábírjam arra, hogy a nevet, mit fiam által kapott,
14    27|         szerencsétlen teremtésnek nevet.” Hogy híják tehát ezt az
15    30|          önt sérteni akarom, s ön nevet fölötte. Csak azt tudnám,
16    30|      bolondul beszélek. Miért nem nevet most, éppen most a szemem
17    31|          egy kézvonást, egy leírt nevet látni sokszor elsiratott
18    31|           évtized és minden ember nevet ezen elmúlt évek játékán;
19    33|       Béla nem kérdezte tőle, mit nevet, kiválogatta számára az
20    33|           arcot láttam, sok olyan nevet hallottam, ami nem juthat
21    35|      vonásokat, és kimondja azt a nevet, mely szívén akar kitörni,
22    Ut|          adtam az új lapnak a Hon nevet. Magam jártam utána Bécsben