Fejezet

 1     1|        látszik rajta, hogy még nem mondott le minden igényéről a szépnek
 2     2|            Azt már tudod, hogy mit mondott Batthyány Lajos a nádornak,
 3     2|    Vörösmarty már olvasta.~– S mit mondott rájuk?~– A vígjátékra azt
 4     9|            Ez véletlenül igazat is mondott. Nem tehetett róla, tudtán
 5     9|        dolognak sem találták, amit mondott. Minthogy önök nem merték
 6    10|            népfenség tanairól; itt mondott egy fiatalember nagyon dobogó
 7    14|    felhőkölt András gazda; valamit mondott nagy titokban a rudas lovának,
 8    14|          Tensasszony… – többet nem mondott, csak a kezével meg a fejével,
 9    15|      nevetett magában, s csak néha mondott annyit, hogy „ha nem látnám,
10    15|       fekvő üres lapra, beleírta a mondott nevet: „Lávay Béla százados.”~
11    15|         kedvesét. Hiszen ha annyit mondott volna neki: „Béla él, védlevele
12    20|   köszörült a torkán Kolbay, s nem mondott se jót se rosszat, hanem
13    20|       felelt András gazda a nem is mondott „jó nap”-ra, s egykedvűen
14    21|            hogy azon nevet, amit ő mondott.~– De bizony, tessék elhinni,
15    28|    pillanat alatt egy hosszú regét mondott el neki. Egy olyan pillanat
16    28|           az okiratot megszerzem a mondott áldozattal, kegyetek elvesztik
17    29|          lett.”~Amit ez az asszony mondott, olyan kimerítő kritikája
18    29|           mindent elhitt, amit fia mondott, s azt szerette volna megtudni,
19    32|          Ne menjen azokhoz, akiket mondott.~– Félt valakit? Tán éppen
20    32| társaságában.~Amit ez az öregember mondott neki, az olyan világosság
21    33|         hogy sietnie kellett, ha a mondott időre ott akart lenni. A
22    34|         oly kegyetlen kritikát nem mondott ellene, mint te ezzel a