Fejezet

 1     1|        kezde melegülni.~– Alig hiszem, hogy tudjon hozzá – szólt
 2     2|       Komolyan beszélsz?~– Úgy hiszem, hogy nincs álarc a képemen.~–
 3     3|   dolguk, s eszükre térnek. En hiszem, hogy e végrendeletem súlya
 4     6|  kiaknázom, ez az; most is azt hiszem, hogy aki ama rossz napon
 5     9|     kieblábolt a kisajtón. Nem hiszem, hogy utolérje az asszonyság.~
 6     9|       akar velem szólni.~– Azt hiszem, uram, hogy a katonai becsület
 7    11|  magánál.~– Adná az ég; de nem hiszem, és nem fogok segíthetni
 8    13|           Jó. Én hiszek neked. Hiszem, hogy nem akarsz megcsalni,
 9    15|       hogy utánunk jöjjön, nem hiszem, hogy vállalkozzék legény.
10    21|      van keresztelve.~– No úgy hiszem, Semiramide asszonyság szép
11    24|       pecsétek?~– Kettőről azt hiszem, hogy biztosítva vagyunk.~–
12    25|    pompás reine Claude-ok; nem hiszem, hogy Versailles-ben szebbek
13    25|        rá: az hazugság, én nem hiszem, bár látom is.~– Uram. Én
14    28|        leüljek? Így mindig azt hiszem, hogy ajtót akar mutatni.~
15    29|    kezdett.~– Hiszen én nem is hiszem azt, hogy Béla valaha szót
16    29| prókátoros észrevételt. Én nem hiszem, hogy az a végrendelet megvolna.~
17    31|     hazajáró lelkekben. Én nem hiszem, hogy a megboldogult lelkeknek
18    31|        nekünk beszéltek; hanem hiszem igenis, hogy vannak rossz
19    31|   hiszi tán, hogy Béla?…~– Nem hiszem, hogy Béla volna hibás.
20    33|     itt hagyom. Fél egyre, úgy hiszem, itt leszek.~– Fél egyre? –
21    34|     sokan mondták, akikről azt hiszem, hogy jó barátaim: „Ha így
22    34|        ráismertem a bakon. Úgy hiszem, Vencelnek híják. Még Komáromban