Fejezet

 1     1|     fázom.”~Úgy fázott, ha arra gondolt, hogy: „Nem ismersz még
 2     4|        beszélt, s egészen másra gondolt.~Halkan súgva folytatja
 3     5|        volt azzal régóta. Sokat gondolt ő egy ilyen percre; sokat
 4     5|         érzé minden idegét. Nem gondolt egyébre, mint hogy íme azon
 5     6|         Béla jár.~Pusztafi arra gondolt, hogy az a szegény gyermek
 6     9|   Zavarba jött; bizonyosan arra gondolt, hogy ő, a legale testimonium,
 7    13|       ha egy eltűnt közülük, ki gondolt vele.~A mezőre kiérve, Judit
 8    14| panaszuk van, mint őneki, és ha gondolt arra, aki a bizonyos halált
 9    14|         gyűlt szemeibe, ha arra gondolt hová lett az a gyönyörű
10    16|    betegnek lenni.~Judit Bélára gondolt; Bélával találkoznia kell.
11    17|  szabadítót.~Még ekkor sem arra gondolt.~Hanem avval a gondolattal
12    18| bohóságon.~Arra talán egyik sem gondolt, hogy a szép zöld pázsit
13    20|   valahányszor a véki birtokára gondolt, mindig nagyon kedvetlen
14    26|     egész mesevilágot. Béla nem gondolt soha az évszakok mulatságaira;
15    27|     egész mesevilágot. Béla nem gondolt soha az évszakok mulatságaira;
16    30|      valamennyié között.~Fertőy gondolt ki valamit, ami által Juditot
17    30| unokahúgára és annak családjára gondolt, mindig a tenger legmélységesebb
18    31|       Ah! Ugye pedig kegyed nem gondolt erre a névre?~– Nem, én
19    31|     társalog szeráfokkal.~Judit gondolt valamit, és nem nevetett.
20    33|   belőlem más férj neje; ön nem gondolt rám többet, de én imádtam
21    34|   névtelen költő bizonyosan nem gondolt Szerafinra; tán nem is tudott
22    34|       gunyoros árnyék vonta be. Gondolt ilyesmit: „Majd én a te