Fejezet

 1     2|     gyújta, s így szólt:~– Hát te fiú, szerelmes vagy? No az elég
 2     4|           beszélgetőket.~– Látod, fiú – szól Pusztafi –, nincs
 3     7| Melchiornak híják, igen jó magyar fiú onnan a Szepességből; azután
 4     8|       Minden ember, apa, nagyapa, fiú és unoka ebben az egyben
 5    13|        rajta és egy tizenkét éves fiú. Azok is megállíták Judit
 6    13| lövöldöztek is utánuk; a növendék fiú mutatta a lyukat kalapján,
 7    19|    Vencelnek hítták, fiatal linzi fiú volt, csinált virágot viselt
 8    19|            Vencel igen gyors eszű fiú volt, s ilyenforma eszmejárás
 9    19|         Vencel azonban iskolázott fiú volt, s annyit tudott, hogy
10    21|        értek annyit, mint ez a jó fiú; pedig nekem „Hofmeisterem”
11    28|         igen. Tanult, okos, német fiú volt. Vonásaival nemigen
12    28|          gyógyíttatta, de szegény fiú e bajba csakugyan belehalt.
13    28|           hogy ön, ki oly gyöngéd fiú volt, szegény öreg anyját
14    28|          volt, hogy olyan igen jó fiú volt; sokszor föltette magában,
15    31|  öregasszony. – Béla férj, apa és fiú! Tartozik nekem, neked és
16    34|          s fekete hajam? ~Mi szép fiú lehettem akkor én! ~Midőn
17    34|      igyekezett hazafelé.~– Hahó, fiú! Fel ne taszíts! – kiálta
18    34|           Rég ideje már, hogy őt „fiú”-nak nevezték, ahhoz is
19    34|             Ne beszélj bolondokat fiú. „Megadod magadat?” Látod,
20    34|         fordult félre.~– Nono, jó fiú, ne haragudjál meg olyan
21    34|           és könnyezett.~– Bolond fiú vagy te, Béla. Mindig is
22    34|   könnyebb benne járni.~– Szegény fiú, utolsó szava az volt hozzám: „