Fejezet

 1     1|  serkedő bajusszal ajkaikon, büszke öntelt kedéllyel hamvas
 2     1| azért a híre meglesz, hogy a büszke Hargitay egy polgár – sőt
 3     2|     nem veszi el.~Egyébiránt büszke rá, s meg van győződve felőle,
 4     2|     Hát még tudományára mily büszke volt. Béla mindig első volt
 5     3|  metszésű ajkak és a villogó büszke szemek, két sötét szemöld
 6     3|      és megtörtént!~Mennyire büszke volt a haragos férfi arra,
 7     3|    csengetett is Mártonnak a büszke hazafi, s elmondta, hogy
 8     3| nagyon – szólt vállvonítva a büszke honfi, s nem is törődött
 9     4|      vonulnak végig a hídon, büszke, harcias tartással. És azután
10     7|      lehetetlen. Ez nem azon büszke átlátszó lélekhez férő gondolat. –
11    26|     nyúlok.~– Kegyed most is büszke. Erről jó lesz elszokni.
12    27|     nyúlok.~– Kegyed most is büszke. Erről jó lesz elszokni.
13    29|  átok, az ő szívük kemény és büszke maradt. Az a láthatlan kéz
14    32|    kezét, s látszott arcán a büszke gondolat: No ugye megmondtam,
15    32|      szeretni; Judit, ki oly büszke, nem mutatja azt, mi fáj
16    32|      magamban; ez a nő úgyis büszke valakitől tanácsot elfogadni,
17    32|      szóltam neki, mert én a büszke embereket szeretem. – Magamról
18    32|      beszélek. Kegyed is oly büszke gyermek volt. Óh, én azért
19    32|     mondom: még idáig mindig büszke volt ez asszony, ferde utat
20    32|   mondják, az nem lesz többé büszke asszony.~Szerafin ismét
21    33|     ellen fölidézett.~A szép büszke delnő odaomlott a férfi
22    34|      látott barátját, ki oly büszke volt, hogy még vele sem