Fejezet

 1     2|        fogja adni.~Béla hüledezve tekinte barátjára, mint ki nem tudja,
 2     2| szónokolsz.~Pusztafi aggodalmasan tekinte Bélára; ő ismerte emberét:
 3     3|       Jankó!”~Bárzsing úr ijedten tekinte hátra.~– Ezer bocsánat –
 4     3|           bosszús szemrehányással tekinte rá, mintha mondaná: te filkó!
 5     8|            szóra Bárzsing riadtan tekinte szét.~– Nem látszott ide
 6    10|        volna belül”.~Azzal élesen tekinte szemüvegein keresztül az
 7    13|       nagysád!”~Judit megdöbbenve tekinte a gyékényernyő alól kibukkanó
 8    13|      vissza!~Judit szigorú arccal tekinte kocsisára, s parancsoló
 9    14|            felelt a nő, s aggódva tekinte körül a szobában.~– Hát
10    15|         szobába belépett, bámulva tekinte körül. Egy férfi állt előtte,
11    16|   zavarban a házi nő, s tétovázva tekinte férjére, ki fölkelt azalatt
12    17|      kétkedő férfi oly szánakozva tekinte le rá: „Mi hasztalan küzdelem
13    21|        álcázva…~A kertész ijedten tekinte rá.~– Önre már két ember
14    22|            valódi csókot.~Riadtan tekinte fel: – az arckép állt előtte
15    22|           belépő nőcseléd kandian tekinte szét a szobában.~– Nini,
16    28|      pedig diadalmas mosolygással tekinte Juditra.~Judit lelkének
17    28|   különböző indulatkifejezésű arc tekinte egyszerre rá.~Fertőy el
18    28|       Béla.~Az öregasszony Bélára tekinte, mintha kérdené, hogy nincs-e
19    29|     levelet, neje elsápadt arcára tekinte vissza. Lehetetlen volt
20    30|        ötletre.~A herceg kétkedve tekinte szomszédjára.~– Nem azt.~–
21    30|         miért.~Szerafin elmélázva tekinte Béla szemeibe, és azt hitte,