1-500 | 501-589
Fejezet
1 El| divat, s akik hívek maradtak még akkor is eszméikhez, midőn
2 1| hogy történetkénk kezdődik, még több része volt a boldogságban,
3 1| csak Ovid meséiben olvasni még valamit.~(Most már ott is „
4 1| nemes telek” vagy mint még II. Leopold idejéből hagyva
5 1| győzelmei és veszteségei, sőt még az akkori korlátolt divatlapirodalmi
6 1| magyarázástól megmeneküljön, még aznap el is utazott családostul
7 1| nagy erénye van, hogy soha, még tréfából sem szokott igazat
8 1| szétesik, aki nem szokta még meg nevetni – némán.~A figyelmeztető
9 1| mellett látszik rajta, hogy még nem mondott le minden igényéről
10 1| öccsém urram – szól az öreg, még most is kettősre véve minden
11 1| mássalhangzót, mint mikor még eszkadront kommandírozott –
12 1| az imént volt, hogy maga még mint kis diák nekem az egzámentben
13 1| megegzercírozza. Tudja-e még, mikor úgy félt a vén zsidótul
14 1| veszedelmet hozott általa, még a fejére is azt hozhat.~–
15 1| igyekeznek. Nem találta ön még ki?~– Túljár minden képzelődésemen.~–
16 1| szenvedélyei?~– Kegyed tudja, hogy még csak nem is szivarozom,
17 1| borzongás futotta el; nézze, még most is hogy reszketek,
18 1| viendi, ez nagy kapacitás; még alkancellár is lehet. Mikor
19 1| asztalon keresztül: „Hiszed-e még, hogy magas hivatása van?” „
20 1| ivadékai.” Ön látja, hogy még a szavakat is tudom, amiket
21 1| van rontva Hargitayéknál. Még többet is tudok. El van
22 1| lesz, ha elmegy.~Szerafin még egy percre találkozott vele,
23 1| szidnak, s te azt akarod, hogy még jobban rágalmazzák, kelj
24 1| Meg a harmadik – viszonzá még gonoszabbul Blumné. Szerafin
25 1| Kivált nálad.~– Megengedj, én még csak teóriából szólok; a
26 1| haragudni, ha visszavágták, még inkább szerette azt, mint
27 1| Akkor te nem ismersz még engem.~Blumné sokáig csóválgatta
28 1| Blumné sokáig csóválgatta még, hogy elváltak is, nyugtalan
29 1| gondolt, hogy: „Nem ismersz még te engem!”~
30 2| üde és süppedező, az árkok még tele virággal.~Jelenleg
31 2| hivatalnokát, kinek neve még azon időkből népszerű, midőn
32 2| ebéddé érleli, azonkívül még Hargitayné terve szerint,
33 2| fel e célra?~– Úgy? Tehát még jobb.~A gőzös azalatt kikötött,
34 2| megismerni.~– Nem látja ön még Pusztafit? – kérdé Szerafin
35 2| megtámadott áldozat nyakáról; még sikeresebb működésük van
36 2| mióta kegyedhez közel van, még rólam is elfelejtkezett.
37 2| nyugalma, világi állás, még a kényes hír is semmi az
38 2| a tyúknak az úszáshoz; s még én arról képzelődöm, hogy
39 2| hasonlít Saint-Justéhez? S még én tégedet kedves Saint-Justömnek
40 2| húzva. A két jó barátnak még olvasmánya is annyira ugyanegy
41 2| értéknek.~A fatális Picotin név még mélyebb meghasonlásra adhatott
42 2| asszonyok közé tartozott, akik még a konyhát tartották dolgozószobájuknak,
43 2| Gagyogó kisgyermek volt még akkor Béla, mikor atyját
44 2| nagyobbakat is földhöz üt.~Hát még tudományára mily büszke
45 2| tanosztályban. Mikor más gyerek még szótagolt, ő már olvasni
46 2| latin gyakorlataiért. Hát még a szép írásáért! Hát mikor
47 2| mit párbajban kapott, s még dicsekszik vele, mert ő
48 2| falatjait, ott feledi azokat, s még azt mondja, hogy nem éhes.~–
49 2| szép szavakkal csábították; még az is, aki jegygyűrűjét
50 2| kedvetlenül –, különben még kevesebbet fogok enni.~–
51 2| s asztalt bontott; pedig még hátra volt a sok csemege,
52 2| homlok, azok a szelíd szemek, még a hangja is, még a lépéseinek
53 2| szemek, még a hangja is, még a lépéseinek a kopogása
54 2| lépéseinek a kopogása is ugyanaz. Még az ellenségei is ugyanazok.~–
55 2| ezt a rokkanyelet, ahogy még soha rokkanyéllel megverve
56 2| mindenütt, amerre csak jár, még Pesten is: „hogy az én fiamat
57 2| van a szíveden, hanem – még jobban az anyád. Látod,
58 2| kutyáidat – lármázott ez, még nem térve magához az ijedtségből,
59 2| nagyon leráncolta szemöldeit; még ingerkedésnek találja venni!
60 2| sajnáltuk valamennyien. Még okát sem adtad. Csak egyszerűen
61 2| felelt rá: „Igen.”~Pusztafi még egyszer, közelebb lépve
62 2| Pusztafi, felsóhajtva –, ki még istenében s kedvesében bízik.~
63 3| csizmával akar eljutni céljához; még akkor a gumi felcipők –
64 3| inas bejelenti, azalatt még egyszer körülnézi magát,
65 3| év előtt történt, amikor még az ajtókon való hallgatózás
66 3| fel: „Nézd a szemtelent! Még hallgatózott!”~Bárzsing
67 3| érdekesebb kezdett lenni, még a fülét is az ajtóhoz tartotta.~
68 3| hatalmasan megtámadta! Hát még, mikor a vegyes házasságok
69 3| mint Nagy Pál; tegnapelőtt még bálványa a nemzetnek, ma
70 3| járni fogunk gyalog? – De még a puha kenyeret is kiejtjük
71 3| akaratunk ellen mennél férjhez, még holtunk után is utolérjen
72 3| te filkó! nem tudtad már még azt a mirtuszt is odamarkolni?~
73 3| ily celebritás megbízása még Hargitayné előtt is megtiszteltetésnek
74 3| levelet, s olvasni kezdé azt.~Még csak a levélpapír hegyén
75 3| festett bútorokkal, miket még fiatal, nőtlen ügyvéd korában
76 3| elhallgassam. Kedves bátyám még legjobb életkorában van,
77 3| életkorában van, minek ilyenkor még végrendeletre gondolni.~–
78 3| cáfolatlan), miszerint én még sokáig élhetek, meg kell
79 3| évszázados élet állana is még előttem, még akkor is meg
80 3| élet állana is még előttem, még akkor is meg kellene tennem,
81 3| lesz ez legjobb.~Azután még három hazafi jött a társasághoz;
82 3| igen” liberális és egy „még annál is” liberálisabb.~
83 4| két bejárásnál, és most még, midőn a nép csendes hangulatban
84 4| szűrös, inges és mezítlábos még most a szigetpartokon ácsorog,
85 4| emlékeim közé névaláírását; még a keze sem reszketett. Hát
86 4| horgászom. Hanem megállj. Még úgyis korán az idő; nincs
87 4| beszélnek és mondják, hogy e nép még csapásaiban is szereti,
88 4| füvet. Néhány percig lehete még látni a néptömeg közül kiemelkedni
89 4| Jól lesz, tensuram.~Azzal még egypár becsületes hajóslegény
90 5| hullámsírba; az ünnepelt még láthatta a koszorús angyalfőket
91 5| angyalfőket maga előtt, még hallhatta a zengő éljenkiáltást,
92 5| mindenki a part hosszában, mely még akkor zászlókkal volt fölékesítve.~–
93 5| előre haladt a város utcáin, még diadalmas zenével nyomul
94 5| alkotott szónoklat, s Hargitay még egy pillanatot vet belé,
95 5| Daliás zsinóros köntöse még tíz évvel fiatalabbnak mutatja;
96 5| elkezdett mosolyogni, elkezdett még pirosabb lenni, mindig ragyogóbb,
97 5| egészen megtartá öntudatát, még akkor is, midőn a következő
98 5| körüle minden arc és alak.~És még e száz meg száz arc és alak
99 5| meg száz arc és alak élt! Még mozgott, még hánykódott,
100 5| és alak élt! Még mozgott, még hánykódott, még vonaglott
101 5| mozgott, még hánykódott, még vonaglott az átkozott zöld
102 5| zöld elem híg világában; még a kezek nyúltak egymás után,
103 5| kezek nyúltak egymás után, még az ajkak kiáltásra nyíltak,
104 5| ajkak kiáltásra nyíltak, még a szemek forogtak üregeikben…
105 5| országa volt.~Judit látta, és még nem érezte, hogy ez a halál.
106 5| érezte, hogy ez a halál. Még nem nyitotta fel ajkát.
107 5| és szerelme között, most még a sírok mélyéből is felnyúl
108 5| különválva élnek; a lélek még eszmél, gondolkozik, de
109 5| hajfürtöket; a leány fején még akkor is ott volt a zöld
110 6| kezeiket, annak jeléül, hogy ha még magátul akarna is kijönni
111 6| nagy szerepe van, reggel még sötéttel fel kell neszezni,
112 6| kitakarítsa, mert bejáró cselédje még akkor alszik. Akkor a királyné
113 6| végiglépdelt az ablak alatt. Én még halva sem láthattam őket.
114 6| házához. Szegénynek lenni még nem baj, s attól ő sem irtózik,
115 6| nagyon jó emlékezetük van, még talán révedezik előttük,
116 6| színi kísérletét tenni, mely még tegnap be volt tiltva. Ma
117 6| nincs betiltva. Lássa, nekem még arra is gondom volt. Beszéltem
118 6| esztendő. Ma minden lehetséges, még a képtelenség is. Jöjjön
119 6| óra volt már, és Budáról még semmi hír.~A színházban
120 6| gyülekezett a közönség, és még semmi hír a testvérvárosból.~
121 6| impromptu elszavalja; aztán még többet kívánt a közönség;
122 6| tele volt, egy óra múlva még egyszer annyian akartak
123 6| következett a két városra, amit még egy elkésett dalhang sem
124 7| unió kimondatott, akkor még a veres-fehér-zöld mellé
125 7| kedvesemet is.« Hasonló ott még csak nem is felötlő; ha
126 7| ha az embernek tetszik, még viselheti is a világ előtt,
127 7| szorítá meg kezét, mint mikor még nem tudta azt, hogy mi ennek
128 7| A hintó robogott. Judit még csak kalapja fátyolát sem
129 7| menekülni akar”. – – –~– – – Még a kis pacsirta is ott van
130 7| gondolta, hogy kedvesét még meg fogja lepni ébresztő
131 7| már, hanem a gyertya égett még íróasztalán. Azt úgy feledte.~
132 7| hagylak el soha, s íme egy nap még le sem telt, már megszegém
133 7| íróasztalához, melyen a gyertya még mindig égett. Ott felvette
134 7| a címet, és lepecsételé. Még a Bélának szólót nem is
135 7| A gyertya az íróasztalon még azután is égve maradt. Ő
136 7| jöjjön el, én elvezethetem még azokhoz a sírokhoz is, ahol
137 8| puskáik voltak, de régiek, még hagyományos kohákkal ellátva;
138 8| azért, mert a festés új még és ragad.~Az öregúr nem
139 8| toppan, s a vállamra üt, s még azt mondja „Szervusz öreg!” – „
140 8| előlem, csak úgy kalimpázott. Még ő engem vasra veret! Csak
141 8| megtakargatott ezüstjét, még a gyermekét is. Kegyed is
142 8| odaadta egyetlenegy fiát.~– Még pedig menyegzője után való
143 8| étvágyat kívánok; – hogy még vasra veret! Engem!~Hazáig
144 8| öregúr végig az utcán: „Még engem vasra veretni!”~Lávayné
145 8| minden verekedni akar. Még a fiam is elment a háborúba!…
146 8| isten! Mit hoz a te haragod még a mi fejünkre?”~ ~Bárzsing
147 8| mikor az ember lefekszik, még jól el sem aludt, már jönnek
148 8| az amerikai plága, amit még Mózes nem ismert, különben
149 8| csimazt. Kisvárosok polgárai még nem ismerik ezt a fenevadat;
150 8| nem, hogy ne aludjunk. Én még, amióta itt vagyunk, nem
151 8| Bárzsing legjobban.~Az volt még csak a vita tárgya, hogy
152 8| egyszerre. Csak a hetedik állt még sértetlen, és hangoztatá
153 8| siralmas nagy pusztulást, még csak a szemöldöke sem mozdult
154 8| utas vissza-visszanézett még, a lángoló tornyokat nem
155 8| kétszer; csakhogy a rumtól még rekedtebb lett a hangja.~–
156 8| Hm. Ha a szél megfordul, még az is eléghet.~Bárzsing
157 8| eléghet.~Bárzsing jónak látta még egyszer hozzá folyamodni
158 8| lett e sorok olvasásakor; ő még mindig remélte, hogy Juditot
159 9| eljött, és a leégett város még nem volt fölépítve. Nem
160 9| leégett város romjainak még a télen sem volt tetejük.
161 9| nevetni! Hozzá gondolva még, hogy ez az egyetlen cipő
162 9| kanállal kell enni.~Óh, hát még vendégek is vannak?~Természetesen.
163 9| marasztotta őket. „Van itt még uramöcsémék számára hely
164 9| köztünk volna!”~„Csak ő volna még itt!”~Persze akkor paradicsom
165 9| hogy az ember alig találna még valami kívánnivalót.~Hanem
166 9| kifáradva, egyedül maradnak még ébren, ő és Szerafin, mikor
167 9| láthattam, mert a jelenlevők még csak új dolognak sem találták,
168 9| kávéház belsejét nem látta még, személyesen beront egy
169 9| nem holnapi dolgokért; ma, még ma kell annak megtörténni.~–
170 9| földönfutó, csak a becsület van még meg; azt nem adom oda. Ön
171 9| helyzetben csakugyan nem forgott még Bárzsing úr. Ez akár tréfa,
172 9| nagyon jó volna, ha rögtön, még ebben az órában iparkodnék
173 10| helyhez ragasztott, hogy még csak sétálni sem mehetett
174 10| összehozott, gyorsan egyesített, még gyorsabban szétválasztott,
175 10| szíveket úgy elválasztott, hogy még csak hírt sem hallottak
176 10| túl hirtelen rajta.~Hát még akinek valami sürgetős elintézni,
177 10| nem akarta ismerni, s ha még odább járt, segített magán,
178 10| helyen megvan ugyan, ha még megvan; annak a helynek
179 10| egy fiatal tiszti ügyész még a tűzveszedelem hevében
180 10| de az is meglehet, hogy még folyvást őrzi, s valaha
181 10| végrendelet, okos ember még tudhatott magán segíteni;
182 10| többé oly halovány. Bélától még írott leveleket is kapott.
183 10| debreceni fajárdán, amit akkor még pallónak neveztek.~– Áh,
184 10| Pesten megismerkedtünk, akkor még ön nem viselt mankót.~–
185 10| mindenfelé is. Nem voltál még a felső táborban?~– Óh,
186 10| szolgálatot tehetnél nekem. Ha még egyszer oda fogsz menni,
187 10| fenyegetőzött utána: „Megbánod te még ezt!”~Melchior még azon
188 10| Megbánod te még ezt!”~Melchior még azon éjjel elhagyta Debrecent.~ ~
189 10| Szilisztria ostroma alatt még a kopogó szellemek akkor
190 10| gondoskodni szoktak, hogy még azon esetre is, ha felfedeznék
191 10| csavarni, ugyebár.~– Igen ám, még az aljáról is azt a rézszorítót,
192 10| fölváltani a főpénztárnál, akkor még könnyebben elrejthető lesz.~
193 10| kémiai reagenseik, amik még az üres lapból is kivallatják
194 10| őt a korcsmáros.~Melchior még ott szivarozgatott egy ideig,
195 11| elég, a kidűlt-bedűlt falak még zászlókkal és májusfákkal
196 11| hamvasztott el, állt akkor még egy ódon alakzatú ház. Még
197 11| még egy ódon alakzatú ház. Még a francia háború alatt épült,
198 11| ablakai nyitva sincsenek, még csak kertje fáiról sem hull
199 11| vele a hangadó vasat.~De még azután kétszer is be kellett
200 11| tisztet a hadastyánhoz.~Ez még jobban megtámasztá állát
201 11| nem erőltethető, mert ha még tovább fűzik, a harmadik
202 11| állapotban.~– Tehát az asszonyság még mindig beteg?~– Tudja bácsi,
203 11| szerencsétlenség. Lelkére vette nagyon. Még mindig úgy fél, úgy retteg,
204 11| vagy hatot, vagy vakot!” Még ceremónia is kell? Még családfő
205 11| Még ceremónia is kell? Még családfő is kell? – Respublika! –
206 12| őt magával be a mocsárba; még egy kartácslövést küldtek
207 12| haladtak odább. Lubickolásuk még sokáig hangzott odafenn.~
208 12| Pusztafi széttekintve.~– Még vissza fognak jönni – súgá
209 12| miatt el ne alélj. A víz még jobban húzza a vért. Pusztafi
210 12| az éjszakába soha. Nekünk még dolgunk lesz idefenn.~–
211 12| igazat mondok. De neked még maradt valamid. Neked van
212 12| ott a víz színén.~– Nekem még ma van nőm, és holnap lesz
213 12| másik fejhez – az, hogy ő még azt sem fogja megtudni,
214 12| egymást.~– Találkozni fogtok még.~– Ez életben nem többet.
215 12| elgyengülésemet. Az égen még nem alkonyodik, de az én
216 12| itt fognak éjszakázni!~És még tüzet raknak, hogy elűzzék
217 12| iszonyú gondolatán keresztül még átragyogott két földi kép
218 12| felejtsd.~Az éjszaka rémeihez még újak szövetkeztek; amíg
219 12| fogsz sírt ásni?… Megvan-e még kardod? Az nagyon jó… Hajamból
220 12| hogy ennek lázbeszédét még meghallja valaki. A kozákdal,
221 12| veszélyére.~A kettős teher alatt még veszélyesebb volt ez út.
222 12| többé. Szemei nyitva voltak még, de megtörve, tagjai merevek,
223 12| e nehéz sebben.~A költő még sokáig elmelengeté keblére
224 12| barátom (így hívták egymást, még mikor ifjak voltak: még
225 12| még mikor ifjak voltak: még tegnap), eltemetlek téged
226 12| felszállnak utánad a légbe; még az is szellemmé válik belőled,
227 12| Sok jó bajtárs lappanghat még abban!~Azután újra összerakta
228 12| megbolygatta a reggfuvallat, még izzó parázsszem fénylett
229 12| És ha a kétséges özvegy még akkor is tudakozódik álmaiban
230 13| az egész helységben és még kinn a mezőkön is tömérdek
231 13| egyszerre ez a kastély; még Mátyás király nagybátyja
232 13| imádkozom utolsó órámban érte; még akkor is becsülni fogsz,
233 13| Férjem, a harmadik út még nyitva van. Paetus! nem
234 13| meghalnak, de a Szerelem még akkor is megmarad, túléli
235 13| hosszat haladt a szekér, s még útitársra nem talált, ki
236 13| hogy tengelyét ne törjék.~Még senki sem mondta nekik,
237 13| lovak közé vagdalt.~Bárzsing még a gyékényernyő hátulján
238 13| porcikája; nem láttam én még ilyen sok fábul faragott
239 13| haladt az országúton előre. Még csak egy szekérrel találkoztak;
240 13| egy erdő takarta el őket még az utazóktól.~Midőn az erdő
241 13| menekülőktől, s senki azok közül még csak az arcát sem fordította
242 14| Akkor hazament, bezárkózott, még a függönyeit is leereszté
243 14| baja van valakinek, akkor még kisebb bajokkal is vesződjék,
244 14| egyetlen biztos hely van még: Komárom.~– Azt is fel fogják
245 14| Majd kinő az újra. De az még nem elég. Az illető védlevelekben
246 14| is úgy illett rajta. Őt még az is szebbé tette.~Hét
247 14| az udvaron.~– Emlékezik még rá? A tensasszony még olyan
248 14| Emlékezik még rá? A tensasszony még olyan kicsike volt, de máris
249 14| Uram és én istenem.~– Még most sem estem le – szólt
250 14| ideállnék a szekérrel, de valaki még észrevenné.~– Okosan gondolta.
251 14| beszél; odavaló.~– No annak még jobban örülök. Tehát csak
252 14| szeretsz-e hazajönni?~– No, de még!…~– Hm. Csúnya ám most odahaza
253 14| fizetvén, s megiván utoljára még egy hatalmas egyest abból
254 14| utcák tömkelegébe, amikben még derék nyáron is sár és pocséta
255 14| kitalálok én azért innen.~Azután még egy néhány gyomszagú utcán
256 14| magukban is a lovak. Hát még a nevedet sem kérdeztem,
257 14| helybe Kapor uram, s hogy még csak kísértetbe se hozza
258 14| leányzó.~– Nem oda bizony.~– Még kegyelmed sem ismerne rám?~–
259 15| megérkezünk. (Az emlékező köznép még most is Csák Mátyás nevéről
260 15| egy-egy villámlobbanás, mely még a láthatáron alol cikázik.~–
261 15| olyan nagy úr. Ezzel lehet még beszélni; ennek még lehet
262 15| lehet még beszélni; ennek még lehet ellenvetéseket tenni:
263 15| vonatnak.~– Óh, istenem! Nekem még ez éjjel be kell jutnom
264 15| a halász előtt –, nekem még ez éjjel a városban kell
265 15| halász fejét megrázva. – Még ha a csónakom kéznél volna
266 15| Óh, én tudom, hogy önnek még van egy csónakja a padláson.~–
267 15| világ minden kincsét, ami még ki sincs ásva a földből,
268 15| asszonyságnak „muszáj” átmenni még ma! Muszáj!~A halász nagyot
269 15| hozta ide, s hogy muszáj még ma átvinni. Tehát átviszem.
270 15| a napok java volt, amik még reá várakoznak.~Rövid idő
271 15| tovább.~András egy ideig még kiáltozott eltűnt komája
272 15| életéhez forrott emlék köti. Még ráismerhet a festés maradványairól.
273 15| virágokkal. A falak itt-amott még tartogatják a színt.~Ott
274 15| vagyok magam.~– Hát ki van még itt kegyelmeddel?~– Majd
275 15| piros sipkával a fején. Még a hangra sem ismert rá,
276 15| csapta össze a kezeit: „No még ilyet sem látott az ember.”~
277 15| tensasszony?” te hülye, te! Hát te még rám fogod, hogy részeg vagyok!
278 15| Pompás! Nagyon pompás! Még azt mondja, hogy láncos
279 15| Volt közöttük elég, aki még tegnap nem volt katona.
280 15| rideg tekintetét odaszegzé a még piros sebhelyre, közelebb
281 15| sebhelyre, közelebb hajolt, hogy még jobban lássa, azután beleírta
282 15| Hát az egy havi díjad, ami még kijár.~– Úgy? Igaz. Köszönöm.~
283 15| Neked is jobb lett volna még otthon az anyádnál pamutgombolításban
284 15| födelezve, csak nem volt még újravakolva.~Az ablakok
285 15| elárulná őt. Az anyának még sokáig sírnia kell, hogy
286 15| A bánatos öregasszony még este későn is ott állt az
287 16| örömét.~Nem várt holnapot; még azon éjjel elindult a hosszú
288 16| beesteledés után is, hogy még egy állomást haladjanak,
289 16| helység nem mutatkozott még.~Azalatt a hó is elkezdett
290 16| semmit.~Egyszer aztán egy még sötétebb rengeteg, még magasabb
291 16| egy még sötétebb rengeteg, még magasabb bércek állták útjukat,
292 16| érni látszott.~– Menjünk-e még odább? – kérdezé András
293 16| közé szorult a kerék. Jó még, hogy fel nem fordultunk.~–
294 17| meg van halva.~Az egyik él még, a föld felett jár; de azért
295 17| tűrni, mint a halottaknak, még följárási ideje is az éjfél,
296 17| melynek mélyét emberi gondolat még meg nem járta.~Az anyag
297 17| az ezredik, a százezredik még akkor gondolkozik!? Mi az,
298 17| halálát, s odabenn valami még mindig él. Valami, ami nem „
299 17| kinek minden vércseppje jég, még hallja azt, amiről fölötte
300 17| visszagondolni az időre, mely még napokra és órákra volt felosztva;
301 17| sem veheti azt fel onnan.~Még holtan is szeret és félt,
302 17| holtan is szeret és félt, még akkor sem az rettegéseinek
303 17| és e halálos hosszú éjben még azután sokáig fogja hallgatni,
304 17| halált mint örök szabadítót.~Még ekkor sem arra gondolt.~
305 17| hideg, a halott közelléte még hidegebb. A gazda ráhagyta,
306 17| kereskednek utána.~– Tehát még tovább is fogják nyomozni?~–
307 17| fületlen pitykét.~– Tessék még egy pohárral, őrmester úr.~–
308 17| látták a megillanás óta, még nem lehet nagyon messze.~–
309 17| Óh, dehogy szólok. Tessék még egy pohárral, őrmester úr.~–
310 17| mely öngyilkossá teszen még van valami emberi, de a
311 17| fedezve; siess északnak, arra még szabad az út. A holttal
312 17| E jégtetem nem a földé még; az enyém és én nem adom
313 17| csak egy gondolatja volt még, nem is gondolat tán: ösztön,
314 17| De most siess.~Egy csókot még, Judit!~És a csóknak nem
315 17| fiatalember verte föl álmából még kora hajnal előtt. Leírta,
316 18| fölkeresi őt a világban; hanem még akkor a híd nem volt újra
317 18| nem volt újra fölépítve.~Még azután is sokáig, több hétig,
318 18| megszólta érte, hogy biz az még korán volt, hogy mégis jobban
319 18| bizalmas négy fal között még azt is orrolták, hogy mint
320 18| kettős keresztvason kívül, még sodronyráccsal is el, szokás
321 18| többé.~Volozov? Új név! Még ezzel is meg kell-e ismerkednünk?~
322 18| közöttünk.~– Óh, tudom! Néha még együtt is szoktatok ebédelni.~–
323 18| tudná azt Volozov? Hiszen még sohasem is látta.~– Hisz
324 19| ki idáig gyalog jött, s még hozott is valamit a lábán,
325 19| lefejtegetni. Ígérkezett még több is hozzá.~Pusztafi
326 19| várják, hogy ki vehetne még rajtuk valamit.~A zörgés,
327 19| faggyúpettyeket. Vágyait ez még jobban megerősíté. Felágaskodott
328 19| kocsmárost szereti; ezzel ugyan még semmi kocsmárosnak se volt
329 19| megkezdett muskotályhoz még igen jól illett egy karcsú
330 20| sírjon mindig. A fiának még semmi baja.~Az öreg asszonyság
331 20| kegyes özvegyet, hogy Bélának még semmi baja, mert őneki rögtön
332 20| rőzsekévéket. – De bizony még egyet kellene fordulnom
333 20| Én láttam azt az embert. Még rám mosolygott. Mintha kutyába
334 20| Nem ugorhatott meg előlem. Még nem lehet messze. De – utána
335 20| a haragos vadász.~Kolbay még arra sem akart várni, míg
336 20| annak sokfele baja volt még; a tarisznyát is el kellett
337 20| haladékot sem. Menjünk rögtön, még utolérjük. Nincs szükség
338 20| kövezet minőségét, amit még a bombák is felszaggattak,
339 20| puszta felé.~Fél óra! Ezt még be lehet érni. Csak sebesen
340 20| tovább menekülni.~Kolbay még a köszvényt is elfelejté
341 20| hangok, Bárzsing beszélt még valakivel.~Kolbay nagy óvatossággal
342 20| észrevétessék ez ember által, s az még eleve megillanjon. Sikerült
343 20| Kolbay csak elámult.~Hiszen még a cserebogárnak is két esztendő
344 20| osztálynál tapasztalok.~– Még azoknál is – sietett közbekiáltani
345 20| már a legutolsó.~És akkor még inkább érezte, milyen szomorú
346 21| megjegyeznivaló.~A hercegnek még neje életében volt két „
347 21| nemes keblű férfi volt, ki még a hatodik hónapban is borsos
348 21| nemcsak a feleségét, hanem még saját magát is.~A herceg
349 21| férj elnézésével. Pedig még akkor talán nem is volt
350 21| biztosítá.~Fiatal legény volt még, alig 25-26 éves; simára
351 21| Ki tudja, mi nem lehet még belőlem? A bűnlajstrom még
352 21| még belőlem? A bűnlajstrom még nem egész. De szerettem
353 21| de van egy gondolat, ami még efelett lesújt, összezúz,
354 21| hogy van ezen a világon még egy nő, aki őt jobban, igazabban
355 21| amik önt Judithoz fűzik, még összébb kötözni segítek.~–
356 21| hideg, kegyetlen szívet egy még keményebb, még hidegebb
357 21| szívet egy még keményebb, még hidegebb vas átszegez, hogy
358 21| németre fordított Béla. Ön még az éjjel általam már előre
359 21| Ha valaki más lett volna még itt, mint a kertész, okvetlenül
360 21| most az iskolákban.~– Hát még akkor mennyi lehetett, mikor
361 21| mulatságában mindent elfelejtett, még a Semiramide tönkrejutását
362 22| ami nem játék~Emlékeztek-e még arra a szomorú divatra?
363 22| előtt. Ezek az árnyak, amik még éjszaka sem maradnak el.
364 22| mivel azt hittem, hogy még elejét fogom vehetni. Midőn
365 22| általam ajánlott nevelő még mindig nem érkezett meg
366 22| mindenki, hogy sohasem játszott még ilyen szépen.~Maga a kritika
367 22| szenvedését.~Hanem akik látták őt még azután is a földön fekve,
368 22| nagy urak kegyence, aki még jutalomjátéka után is gyalog
369 22| eltűntek Béla szemei elől.~Béla még künn maradt, megvigyázni,
370 22| sem ismerek.~– Parancsol még a tensasszony valamit?~–
371 22| tensasszony valamit?~– Igen, még egy kenyeret hozzon alulról,
372 22| dolgozott, megéhezett.~– Még egyre kérem. Hozzon egyúttal
373 22| két ember; bort iszik, sőt még szivarozik is.~Juditnak
374 22| volt.~Fiatal özvegy, ki még amellett színésznő is, ha
375 23| férfiakkal kártyázott, s még ott is azt a gorombaságot
376 23| volna vagy egy nagylelkű, de még nagyobb erszényű pártfogó,
377 23| soha egy nap sem maradt még ki.”~„Sokáig kerülgettem
378 23| midőn arca elkékült, és még egyre nevetett; olyan nehéz
379 23| maradt, meg volt halva.~Én még akkor sem mertem megvallani,
380 23| hogy én vagyok a bűnös.~Még azt is megnéztem, mikor
381 23| kimentem játszani a többiekhez.~Még álmomban is milyen rossz
382 23| golyók.~Csak egy ágyú szólt még, a mienk. Annak én voltam
383 23| ha ő rám tekintett, attól még jobban meg voltam igézve.~
384 23| felnyitottam szemeimet, s Róbert még akkor is előttem állt, csakhogy
385 23| fölébresztett … De szívem dobogását még akkor is hallottam. S a
386 23| meglepte, Szerafin mellett még egy szék volt. Ő le akart
387 23| bezárta a szekrénykét.~Most még a kulcsot kellett Szerafin
388 24| számadásokat követeltek tőle.~Még ugyan tekintélye és hitele
389 24| aláhömpölyögjön, aminek neve „bukás”.~Még e szomorú felfedezés reggelén
390 24| találom az időt.~– Hiszen még a határidő messze van. Nem
391 24| nevetés nélkül. Arra Bárzsing még jobban belejött az emfaticus
392 24| olyan vagyon miatt, melynek még birtokában nem volt, s melyből
393 25| olyan illatja van, hogy még másnap is megérzik a szobában;
394 25| külsejű. Asszonynénémnek még ilyen nincs.~– Nincs ám –
395 25| összeköttetéseim, nekem még csak fiam sincs, akiért
396 25| itten.~Az a szerencséje még, hogy senki társaságát sem
397 25| az úr?~– Tehát nem tudná még asszonynéném, hogy Juditnak
398 25| Bizony pedig úgy van. És még csak annyira sem törekedik
399 25| hitelez.~– Ha az való? (Még mindig nem akarta hinni.)~–
400 25| mondtam?~– Akkor nem tudom még, hogy mit teszek. Talán
401 25| Készülődött.~Blumné asszony még marasztalta, hogy most jön
402 25| Blumné úgy marasztalta még, úgy sajnálta, hogy ez így
403 25| azok, akiket ő megszokott, még csak beszélni sem tudott
404 25| őt szemközt jőni látja, s még eléje siet. – Ugyan miben
405 25| valakinek szívességet tehessek még ebben az életben. Siessünk,
406 25| kövezeten. Az én házam különben még közelebb van, itt a kert
407 25| Nevessenek rajtam. Valaki még gorombáskodnék velem, s
408 25| Mért nem mondja kegyed még: „Azt a derék, becsületes
409 25| bizonyos az.~– Emlékezik-e még rá, asszonyom, mikor egyszer
410 25| a kertből kifelé.~Kolbay még utána is kiáltott.~– Vigyázzon,
411 26| különböző. Az igazi rabnak még jobb dolga van, mert napjában
412 26| az az egész világ.~S ha még e világnak oly őrangyala
413 26| tengerre, melynek partját még senki sem látta, s mely
414 26| senki sem látta, s mely még tört hajók forgácsaival
415 26| tudásban!~Azonfelül is voltak még riasztó körülmények, miket
416 26| az egész világon senkinek még csak egy gondolatját sem
417 26| A kis rejtekszobán kívül még egy hálószoba volt, s annak
418 26| miattad gyászolni. Ezért még valami vár rám, valami rossz,
419 26| illik látogatóba menni, még szállásán kaphatta volna
420 26| így látta maga előtt, s még ő kezdte biztatni.~– Asszonyom,
421 26| olvassák. Nem hiszi-e, hogy az még nagyobb botrány lesz, ha
422 26| el.~– Miért nem? Én azért még elég gazdag maradok. Úgysem
423 27| különböző. Az igazi rabnak még jobb dolga van, mert napjában
424 27| az az egész világ.~S ha még e világnak oly őrangyala
425 27| tengerre, melynek partját még senki sem látta, s mely
426 27| senki sem látta, s mely még tört hajók forgácsaival
427 27| tudásban!~Azonfelül is voltak még riasztó körülmények, miket
428 27| az egész világon senkinek még csak egy gondolatját sem
429 27| A kis rejtekszobán kívül még egy hálószoba volt, s annak
430 27| miattad gyászolni. Ezért még valami vár rám, valami rossz,
431 27| illik látogatóba menni, még szállásán kaphatta volna
432 27| így látta maga előtt, s még ő kezdte biztatni.~– Asszonyom,
433 27| olvassák. Nem hiszi-e, hogy az még nagyobb botrány lesz, ha
434 27| el.~– Miért nem? Én azért még elég gazdag maradok. Úgysem
435 28| arcára, ki férjét az ajtóban még mindig félénken visszatartóztatá.~
436 28| ide? Megmondták nekem ezt még otthon; megmondták, hogy
437 28| a néma teremtésnek, aki még legközelebb van az angyalhoz,
438 28| állani elégtétel végett, még felesége jó hírének árán
439 28| Nem tudom, emlékezik-e még ez a kertészlegény arra
440 29| egy-két elkésett ember hordja még, azt meg is bámulják érte
441 29| megnyugszik abban, hogy ő még ráér karaktert kifejteni;
442 29| Azért természetesen vannak még emberek, akik az utcán kapós
443 29| elbeszélésében, ő ugyan még most is viselte azt a barna
444 29| kalapemelés nem kötelez még semmire.~– Kötelez. Ma kalapot
445 29| szeretjük egymást, hogy még a kritikusra is haragszunk,
446 29| megbocsátasz.~– Hozzátehetted volna még: és ötödik nap te mégy oda
447 29| akárkivel, de azzal nem.~– Pedig még sok szót fogok vele váltani –
448 29| azt jól.~Ki tudja, mi lesz még ennek a vége?~Mikor Béla
449 29| De tisztelt uram, ön még mindig nagyon költőileg
450 29| kerül elő, azon túl pedig még kevésbé. Ön nem tud hovalettéről
451 29| Kibeszéltem magamat.~– Még én nem. Én apellálom az
452 29| leveleket hordott, hanem még azoknak a kézírását is,
453 29| tekintetes úrnak, mikor még jurátus volt. Akkor mindig
454 29| szerencséjéről van szó. Még módjában van megakadályozni,
455 29| és ne pusztítsd el; mert még szükség lehet rá valaha.~
456 29| aláírásokat utánozni; de még nem volt szabad azt kimondania.
457 29| irataim közé e levelet, mert még szükség lehet rá. Nekem
458 29| anélkül?~– Hiszed-e, hogy még emlékszem a világosi rossz
459 29| elválasztani élő embernek.~– Még a halottnak sem.~Férj és
460 30| színházban látni szokás; még tán a karzaton ülőket is.~–
461 30| nyereményt.~Az anekdota még az előadás alatt megtette
462 30| megérkezett. Jól ismerte a járást még korábbi időkből; a cselédeket
463 30| nyihogott elé, mintha emlékeznék még valamire a jövevény múltjából.~
464 30| mulatólak, melynek oszlopaihoz még az ő idejében ültették a
465 30| szőlőleveleken, a halványzöldes fény még bágyadtabb színt adott az
466 30| égető szemei úgy követelték még az életet.~Szerafin állt
467 30| csata színhelyéről; maradt még ott nő elég, aki a győztes
468 30| éppen most a szemem közé, még rám ragad a nevetése. Ön
469 30| Szerafin arca egy pillanatra még halványabb lett, mint eddig
470 30| valami ármánya? Tehet-e velem még több rosszat, mint amit
471 30| Ah, Szerafin, kegyed még mindig az élet költészetében
472 30| felelet nekem nagyon tetszik. Még ilyen jól nekem nem felelt
473 30| hagyd ott. Amott is van még egy szép asszony, az a halavány;
474 30| tudnak zongorázni, néha még szépen is. Meg is csudáljuk –
475 30| Tegnap vályogot vetett, még most is sáros minden körme
476 30| végzetessé válik; a légroham még szítja a tüzet. Két pillanat
477 31| tettet elkövette? Lesz-e még ilyen meg amolyan tárgyaknak
478 31| el, hogy régi ismerőseit, még ha komédiásnék lettek is,
479 31| grasszál a városban. Itt van-e még az öreg asszonyság? Én nagyon
480 31| table movingot. Hát önnek még nincs ilyen? A szellemíró
481 31| asztalkámat is kegyedhez; vagy még ma délután, ha nem leszek
482 31| hogy szívesen látja.~Blumné még azután igen sokáig örült,
483 31| inkább szája ízében volt még az a bizonyos dinnye, amivel
484 31| szellemekben pedig semmi; hát még a háromban együtt hogy lett
485 31| érdekelte. Aztán ő nem evett még abból a dinnyéből, amivel
486 31| Blumné Judithoz –, önnel még lehet beszélni, ön nem hitetlen.
487 31| Miféle pör lehet az? – kérdé még komolyabb arccal Judit.~
488 31| lenni – állítá Blumné, s még egy kérdést kockáztatott
489 31| Tudod, kedves leányom, én még az óvilág növendéke vagyok,
490 31| mennyire szeretheti, hogy még most is beszél felőle, mikor
491 31| koporsóba feküdt le érette, még most is él!~– Ne tegyen
492 31| azt kiüthetem a kezéből még most is!~Az anyának minden
493 32| amputált trillage-okkal még csak mindig megvan a maga
494 32| újra beültetik; a vén csont még mindig a föld felett jár,
495 32| szakállakat eresztettek, mintha még külsejükben is szakítani
496 32| öreg Lávayné házában nincs még cérnaáruló bolt. Kár, hogy
497 32| házőrző ebet, mely vén létére még meg akarta szolgálni kenyerét,
498 32| a házamból, s azt kegyed még nem köszönte meg nekem.
499 32| Medúzafővel, és ostoba, mint a kő, még akkor is egy becsületes
500 32| mond nekem.~– Ezt sem tudta még? Igen. Béla Fertőy Szerafin
1-500 | 501-589 |