Fejezet

 1     1|     akinek neve Bella, hanem az leány.~Újabb kacaj a jövevény
 2     2|         Azokat hát hagyd ott. A leány szeret, erről bizonyos vagy.~–
 3     3|        éhezést – szólt vissza a leány.~Egy percre mind a ketten
 4     4|        te menyasszonyt. És az a leány valóban megérdemli, hogy
 5     5| Hargitay két Juditja, a nő és a leány s az elutasított szerető,
 6     5|        Midőn ez arc megjelent a leány előtt, midőn e mentő kéz
 7     5|    összecsapzott hajfürtöket; a leány fején még akkor is ott volt
 8     6|            Béla! – sikolt fel a leány, s abban a pillanatban feledve
 9     6|       színpad, körülálló nép; a leány szeretője keblére omlik.~
10    11|    annyi szalag lobogott, ahány leány férjhez ment a városban;
11    11|          Nos Szerafin, legszebb leány a városban, hát mondja,
12    11|       benneteket összehozott. A leány látott egy ifjút paripán,
13    11|    egymásba szerettek. Azután a leány beszélt azokról, amiket
14    11|     üdvözlő szót se!~És azzal a leány hevesen karjára öltve vőlegényét,
15    14|       kigyelmednek is – szólt a leány félreismerhetlen Duna melléki
16    14|        a két szemét.~– No derék leány vagy. Hát itt van a szekerem:
17    14|          s tudja: én becsületes leány vagyok, megtartom a szavamat.~–
18    14|    tetszett neki nagyon, hogy a leány olyan igazi komáromiasan
19    14|   látszik rajtad, hogy komáromi leány vagy te, Böske! Hanem szó
20    15|     dehogy kell! – tiltakozék a leány takarózva a kínálás elől. –
21    21|   valami hibája, ez az, hogy ő „leány”.~Egyszer csak Dolnay bárónő