Fejezet

 1     1|    azokra ujjal mutogassanak: íme ezek egy elítélt ivadékai.”
 2     2|       lehet látogatóba menni. Íme most egyenesen oda indulok;
 3     5|      mégis gyávaság volna. De íme a sors maga akarja most.
 4     5|    gondolt egyébre, mint hogy íme azon kéz, mely tiltva állt
 5     7|   hogy nem hagylak el soha, s íme egy nap még le sem telt,
 6     9|    elhinni.~– Hogy elhiggyék, íme itt a bizonysága.~Azzal
 7    11|     ha majd mondják az utcán: íme itt megy Zeleji Róbertné,
 8    13|     többé; te elvetetted azt, íme e papír bizonyítja, én fölvettem;
 9    17|     gondolattal küzdött, hogy íme eltávozott a férj, elmenekült
10    17|      és én nem kiálthatom el, íme itt van az oltalom, ő védve
11    17|    száját csókkal illetni!~És íme a csók után – csendesen
12    21|      a látogatást visszaadja.~Íme tehát Varsóig sem kellett
13    23| borzadály járta át tőle, hogy íme ő egy nőt vett hitvesül,
14    26|     abban a gondolatban, hogy íme az, akit oly hévvel, oly
15    26|      azt fogom neki mondani: „Íme én önt fogadom fiam örökébe,
16    27|     abban a gondolatban, hogy íme az, akit oly hévvel, oly
17    27|      azt fogom neki mondani: „Íme én önt fogadom fiam örökébe,
18    28|       pénz kell. Adok azt is. Íme odaajándékozom önnek azt,
19    28|  kapitulációjakor jelen volt, íme itt van tárcámban a védlevele,
20    28|     maga elé akart állítatni; íme itt vagyok.~Fertőy az első
21    33|    gondolatjuk azon jár, hogy íme a kisgyermek már ki tudja