Fejezet

 1     2|     Béla, ki semmiből sem eszik igazán, csak szótlanul nézi tányérját,
 2     6| hölgynek kezét nyújtva. – Ennek igazán örülök.~Hargitay Judit volt
 3     7|      szíved az enyémnek valóban igazán megfelelő fele, ha a te
 4     7|        az én lelkemmel valóban, igazán egy, úgy az én kezemen keresztül
 5     9|         jól mondta Szerafin. Ez igazán volt mondva. Hol van most
 6    10|        Glanz Melchior barátunk.~Igazán barátunknak nevezhetjük,
 7    14|       ismer senki Komáromban.~– Igazán nem ismer rám senki? – kérdé
 8    20|     régen tudják felőlem.~– Hát igazán: nem ad nekem valami ülésnek
 9    20|         a jó öreg asszonyság, s igazán nem adott szalmát.~– Pedig
10    21|    szerettem valakit, szerettem igazán; teljes szívemből és lelkemből;
11    21|         szívemből és lelkemből; igazán és titokban. Hogy szerettem,
12    21|     kihúzott volna a lyukból.~– Igazán! – szólt Fertőy – kár neked
13    24|     egész csupán „pia fraus”.~– Igazán „pia”?~– Kétségtelenül.
14    25| öcsémuram. A szomszédasszonynak igazán pompás dinnyéi termettek;
15    25|    kívánságra érkezett volna.~– Igazán? – kérdezé az öregúr, nagyon
16    26|      oly hévvel, oly régen, oly igazán szeretett, most egyedül
17    27|      oly hévvel, oly régen, oly igazán szeretett, most egyedül
18    28|    semmit fennforgó sérelemről. Igazán kétsége volna a személy
19    30|       herceg nem tehet arról.~Ő igazán önfeláldozó imádó; ő csak
20    34|    vagyok kéjutazáson. Mondd ki igazán: nagyon rezes lett a pofám,
21    Ut|     magyart csak a magyar tudja igazán). Azok aztán azonfölül,