Fejezet

 1     1|      is úgy kiviaszkolja, hogy ég felé áll mind a három; s
 2     5|        a nap forrón sütött, az ég derült volt, az elszórt
 3     6|    utcákon nagy volt a sár, az ég egészen nekikeseredve. Akinek
 4     8|     üvölte alá.~– Már két utca ég! – Most három helyen gyulladt
 5     8|     magában: „Most a megyeháza ég; most a városháza gyúlt
 6     8|     keresztültörni a lángvörös ég bíborán, csak a félhold
 7     8| látszott ide az éjjel? A város ég…~– Csak a város? – kérdé
 8     8|      dehogy jöttem; hisz az is ég. Csónakon hozattam át magamat.~
 9    11|       odafenn tán a vihar zúg; ég és tenger ölelkezik, mesék
10    11|       martalékra, föld rendül, ég csattan utána.~– Pompásan
11    11|     engemet magánál.~– Adná az ég; de nem hiszem, és nem fogok
12    12|  rebegést.~– Nézd, bajtárs, az ég már pitymallik… Az ugye
13    14|       sem rejtőzhetik, most is ég benne a tűz.~– Tűz?~– Igen.
14    15|         most a feleség.~Óh, az ég legerősebb oltalma az, amit
15    17|       Szegény. Így rendelte az ég.~– De nem rendelte! – riadt
16    19|   hozzányúlni, mikor a gyertya ég?~A patkány leszállt a szék
17    22|      bukott angyalok valaha az ég villámaira felelgettek vissza;
18    31|     istenévé emelt, s mikor az ég nem adott választ semmi
19    32|  valaki arra ébred, hogy a ház ég a feje fölött.~Vége volt
20    33|     kandallóra mutatott. – Itt ég az egész pör éppen; ha akarja,
21    35|      zöld pusztaságban itta az ég harmatját, őszi kökörcsin