Fejezet

 1     8|   robogott tovább.~Jött egy mély út, hegyes vidék; az égő város
 2    12|         még veszélyesebb volt ez út. Mindenütt süppedt, ingadozott
 3    13|    mondanám: „Férjem, a harmadik út még nyitva van. Paetus!
 4    13|        erdő ritkulni kezdett.~Az út kiért a fák közül, s amint
 5    13|         dobszótlanul vonultak az út túlsó oldalán, háromölnyi
 6    14|         csak úgy porzott bele az út, mely rövid szigor után
 7    16|         feljebb vitt északnak az út, annál zordonabb lett az
 8    16| keresztül, miken a döcögős hegyi út minden hajlásnál keresztülvezet;
 9    16|         ismeretesek.~Az egyetlen út hosszan kanyarog a völgy
10    16|   hegyvágányokból egyes meredély út vonul alá, alig különböző
11    16|       útjukat, amikben a keskeny út végéhez érni látszott.~–
12    16|      rebegé Judit. – Ez a helyes út. Mindjárt ott kell lennünk.~
13    16|         járt?~– Nem. Akkor poros út volt mindenütt; e vízre
14    16|         Úgy igyekezett előre. Az út csúszós volt, a hó sárra
15    16|       panasztalanul odább.~És az út mégsem akart véget érni.
16    16|        Alig kétszáz lépés már az út.~És most már valóban lehetett
17    17|     északnak, arra még szabad az út. A holttal ne törődjél többé;
18    20|    Zsitva-hídnál lekanyarodik az út Vék felé, egy pár ács dolgozott
19    23|          hogy felvegye. Hanem az út és mód, melyen ezt el lehete
20    30|       amelyből azután nincs több út kifelé.~– Ön megdöbbent.~–