Fejezet

 1     2|          elhatározást.~– Azt előre tudtam, hogy „neked” nem lesz erre
 2     2|          nem voltak itthon; nem is tudtam, hol vannak.~– Üres mentség.
 3    13|        isten, s én elvállalom azt. Tudtam jól, hogy te mit fogsz tenni,
 4    14|          Nem ment külföldre?~– Nem tudtam. És nem akartam – felelt
 5    17|       altiszt leült.~– Valóban nem tudtam, hogy vendégem valami veszedelmes
 6    19|        éppen a II. kazamata.~– Nem tudtam. Tehát ide figyelj. A lépcső
 7    22|         hogy Tihamér.~– Azt én nem tudtam.~– A házmester mondta, hogy
 8    23|  lerajzolva, s mikről oly elevenen tudtam álmodni.~Nem kellett vezető,
 9    23|      tévelyedtem bele, melyből nem tudtam kiigazodni. Mintha sok állvány
10    23|    szolgálatot; ott álltam, és nem tudtam mit mondani. Akartam szólni
11    28|    külföldre. Ezt én mind igen jól tudtam.~Béla úgy vette észre, hogy
12    28|    feladásokkal. Én azt nagyon jól tudtam, hogy ön ok nélkül rejtegeti
13    29|        közakarattal.” Én ezt előre tudtam. És evégett előre elláttam
14    30|       előttem. Fölösleges volt. Én tudtam azt, hogy nő, mint kegyed,
15    32| visszautasítottam a násznagyságot; tudtam, hogy ennek majd megaláztatás
16    33|      égette volna meg.~– Én régóta tudtam azt, hogy Fertőy hamis végrendeletet
17    33|            karszékbe rogyott.~– Én tudtam, hogy Fertőy becstelensége
18    34|    mézeshetek?~– Még mindig.~– Azt tudtam. Afelől nem aggódtam. Ami
19    34|            a magam eszével föl nem tudtam érni. Hogy az ilyen derék,
20    Ut|            zsebemben a reverzális. Tudtam, hogy ez is szükséges.~Az