Fejezet

 1     1|       hagyja, s amíg az ébren van, szemeit le nem hunyja mellette.~
 2     3|      hajfürtei közé, s amint ekkor szemeit egy percre égnek emelé,
 3     5|          összecsapott feje fölött.~Szemeit le nem tudta hunyni a víz
 4     5|        összetevé mellén kezeit, és szemeit most már lehunyta. Perc
 5     5|     kormányzá Pusztafi a csónakot, szemeit le nem véve az ölében fekvő
 6     6|           ledűlt, lámpáját eloltá, szemeit lehunyta, akkor vette észre,
 7     7|       szálláson légy.~Judit lesüté szemeit és elhallgatott.~Ez a másik
 8     9|       lettek volna. A figyelő anya szemeit nem kerülheté ki az izgatott
 9    16|        midőn alszik. Hogy fogja be szemeit két kezével, s kérdezi:
10    19|        bezárták; Pusztafi behunyta szemeit, a víg fickó végig énekelt
11    21|           az sokáig önre függeszté szemeit. Akkor gyanakodott. Egyszer
12    21|            arcáról; addig ő szegzé szemeit annak lecsüggesztett arcára,
13    26|          arcátlanság.~Judit lesüté szemeit és azt rebegte: „Igaz”.~–
14    26|        látványra, a könny elborítá szemeit. Béla anyja kiveszi a falatot
15    27|          arcátlanság.~Judit lesüté szemeit és azt rebegte: „Igaz”.~–
16    27|        látványra, a könny elborítá szemeit. Béla anyja kiveszi a falatot
17    29|           s Bélára veté nagy sötét szemeit.~– Ha mi is le akarunk feküdni,
18    30|           el egyszerre két kezével szemeit, és félrefordulva Bélától,
19    34|            merni előttük megállni, szemeit hozzájuk felemelni; hátha
20    35| reszketését eltitkolni; alig merte szemeit fölemelni az előtte álló